Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)

Benda Kálmán hagyatékából Ráday Pál iratai 1709-1711. Sajtó alá rendezte: Benda Kálmán. (Ráday Gyűjtemény, Budapest, 2003) Ráday Pál iratai a Rákóczi-szabadságharc forrásanyagának nélkülözhetetlenül fontos részét képezik. Egykori írójuk és összegyűjtőjük ugyanis II. Rákóczi Ferenc titkos secretariusa, diplomatája és kancelláriai directora volt, sőt később vezetője lett az erdélyi kancelláriájának is. Ily módon a fejedelemhez legközelebb álló személyek egyikének tekinthető, ami pedig a Confoederatio hivatali életét - és ezáltal a ma forrásul szolgáló iratok előállítását - illeti, minden bizonnyal a szabadságharcnak a fejedelmet követő legfontosabb alakjaként tarthatjuk számon. Mivel pedig a hivatali munkájához kötődő iratait is személyes levéltára őrzi, a Ráday Gyűjtemény 1703 és 1711 közötti anyaga valóban páratlan jelentőségű. Nem hiába írja Benda Kálmán a Ráday Pál iratai I. kötetének bevezetésében: „Ezek az iratok nemcsak Ráday Pál személyének és jelentőségének megítéléséhez szolgáltatnak adatokat, hanem - és ez teszi őket igazán jelentőssé - éles fénnyel világítanak rá a szabadságharc mindeddig alig ismert politikai kérdéseire, közelebbről Rákóczi államépítő és külpolitikai tevékenységére. Belőlük megismerhetjük azt a hatalmas szervező és irányító munkát, amellyel a fejedelem létrehozta a nemzeti hadsereg és a nemzeti állam szervezetét, és amellyel, diplomáciai vonatkozásban, a magyar nemzet igazságos harcát kiemelte a hazai szűkebb keretekből, és európai üggyé tette."

1 Ráadásul a gyűjtemény a „fölkelés legbelsőbb szellemi műhelyének termékeként"

2 a fejedelmi levéltárral két okból is szorosan összefüggő, azt kiegészítő irategyüttes. Egyrészt a két „intézmény" ügyvitele közötti átjárás miatt egyes iratok kicserélődtek, Ráday egyes fejedelmi iratokat munkája megkönnyítésére magánál tartott, nem egy általa szerkesztett irat pedig Rákóczihoz került. Másrészt, mivel a fejedelmi adminisztrációt a kancellária végezte, a beérkező levelek rendszerint Rákóczinál, a kimenők fogalmazványai pedig Rádaynál maradtak fenn.

3 Az 1950-es évek hatalmas munkája, Ráday Pál iratainak kiadása tehát messzemenően indokolt volt. Az iratokat kiadó munkaközösség mintaszerű munkát végzett. Fő törekvésük az volt, hogy a forráskiadvány által a kutatók és az érdeklődő olvasók előtt kibontakozzon a kancellária és Ráday Pál működésének képe. A szövegeket betűhíven, teljes terjedelmükben közölték, kimerítően jegyzetelték, és magyarázatokkal látták el. Az anyaggyűjtést különböző magyarországi és külföldi levéltárakban együtt végezték, az iratok válogatását és jegyzetelését témakörök szerint osztották fel. A diplomáciai iratokon Benda Kálmán, a belpolitikai és katonai jellegűeken Esze Tamás, a második kötet esetében Maksay Ferenc dolgozott, aki az első kötetben a gazdasági iratokért volt felelős. Pap László mindkét esetben Ráday Pál személyes és irodalmi jellegű iratait gondozta.

4 A két kötet nemcsak megkerülhetetlen tartalma, hanem alapos kidolgozottsága és világos módszere révén is nagy elismerést szerzett és legendás hírűvé vált. A szerkesztők már az első két kötet munkálatai során tervezték a harmadikat, amely az 1709-1711 közötti évek iratait tartalmazta volna. Amellett, hogy munkájuk ezzel vált volna teljessé, erre a törekvésre utaltak is a megjelent kötetek egyes megjegyzéseivel. A folytatás azonban elmaradt, és miután a négy szerkesztő közül utolsóként a