Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - HÁRS ERNŐ: A reformáció lovagja

Megvédlek pápa, papi hatalom ellen. Barátom, beszélj szabadon! Mint az igazság ismerője, tégy tanúságot! Merj! Áruló ne légy! Valld be, hogy evangélikus, avagy a pápa híve, Róma párti vagy! Nincs harmadik út! Nyíltan válaszolj! Ajkad csukott! - Szólj! Hozzánk tartozol?... Gúnyosan pillant rám ravasz szemed... Vale, Erasmus, végeztem veled! A fejezet kiemelkedő jellegét bizonyítja, hogy a benne szereplő Homo sum című vers két záró sora: Nem képzelet szüleménye vagyok, Ember, ki ellentmondástól sajog. egyúttal a kötet mottója is lett, s hogy a mindenkitől elhagyott, beteg Hutten végtelen magányában mégis kap egy csöpp elégtételt. Ufenau szigete mellett egy evezős bárka húz el, tele kiránduló diákokkal, akik a híressé vált Hutten-dalt éneklik, s nem sejtik, hogy a parti bükksövény mögött rejtőzve maga a kiátkozott szerző hallgatja őket. A fejezet záróverse a kovácsmotívumot eleveníti fel újra. A lovagköltő egy gyermekkorában látott erdei kovácsműhelyre emlékezve, a lezúduló pörölyütésekkel ad nyomatékot legfőbb vallási és politikai követeléseinek. Az első ütés az ördögöt, a második a német hon legfőbb ellenfelét sújtsa, a harmadik pedig adjon új hitet és császárkoronát a birodalomnak. Hutten vendége A fejezet a költői képzelet szüleménye. Egy olyan találkozót ír le - Hutten és Loyola közt -, mely történelmileg létrejöhetett volna, de a valóságban soha nem esett meg. A Pamplonát védő egykori hős katona, a jezsuita rend megalapítója valóban ebben az időben indult jeruzsálemi zarándokútjára, mely földrajzilag nyugodtan átvezethetett volna Ufenau szigetén. A találkozás ötlete a drámai feszültség fokozását kívánja szolgálni. A reformátori harcának végállomásához érő Hutten döbbenten látja, hogy a magát az éjszaka folyamán korbáccsal verő fanatikus spanyolban olyan erőbe ütközött, amellyel többé nem tud megbirkózni. A már eldöntöttnek hitt harc koránt sincs befejezve, az igazi küzdelem csak ezután kezdődik, amikor ő már magatehetetlen emberi roncs lett. A fejezet záróversében kétségbeesetten kiált fel.