Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - HÁRS ERNŐ: A reformáció lovagja

1517-ben lelkesen csatlakozott a Luther által megindított egyházújító mozgalomhoz, és honfitársait is példájának követésére buzdította. A következmények nem maradtak el. A népéért és erkölcsi meggyőződéséért példátlan elszántsággal küzdő nemes lovag, a műveltségét a legjobb német és olasz egyetemeken megalapozó humanista, Erasmus barátja, egyházi átok alá került. S ez még nem volt elég. 1522-ben belekeveredett a Franz von Sickingen gróf által a birodalmi fejedelmek ellen indított lázadásba, s minthogy a vállalkozás Sickingen elestével megbukott, neki is menekülnie kellett. Ekkor került - Ulrich Zwingli pártfogásának köszönhetően - a Zürichi-tó Ufenau nevű szigetére, ahol rövid időn belül végzett vele a katonáskodása idején szerzett vérbaj. A vázlatos bemutatásból is könnyen megérthető, hogy a 19. század kiváló svájci írója, megannyi magyarul is olvasható történelmi regény és mélyértelmű, tömör kidolgozású költemény szerzője, Conrad Ferdinand Meyer miért szentelt egy hetvenegy részből álló versfüzért a rövid időre honfitársává vált hányatott sorsú költőelődnek. Az 1871-ben létrejött Huttens letzte Tage (Hutten végnapjai) ugyanakkor nemcsak címadójának meg nem alkuvó, hősies küzdelmét örökíti meg kivételes megjelenítő erővel, de Meyer saját művészi vívódásainak és a végül bekövetkezett győzelemnek is hű tükre. Az olyan mondatok, mint Ki az ismert üdvkört szétfeszíted, / új utad, Hutten, biztosra veszed? és a rá adott válasz: Múlt idők boldogsága nem igéz, / Míg áttörök, szemem vissza se néz. árulkodnak erről (LIX. Vihar és nád). Az esztétikai szemlélődés korszaka, amelyből hiányzott a szívbéli együttérzés melegítő parazsa, lejárt. Jacta est alea. A versfüzér nyolc fejezetre osztva (Ufenau, A múlt könyve, Magány, Hutten vendége, Emberek, A halálos ítélet, Démonok, A halál) vezet végig a Steckelberg várát és a családi fészek biztonságát lelkiismerete parancsára önként elhagyó lázadó lovag életútjának főbb állomásain, egészen az Ufenau szigetén töltött utolsó hónapok önemésztő töprengéseiig. ufenau A bevezető fejezet a szigetre érkezés, a berendezkedés és az első éjszaka eseményeit rögzíti. Hallottam álmomban, s ébren tovább hallom, harangszó száll az éjen át. Nem dómharangszó, tompa és nehéz, körben a sáfár nyája legelész. Az csengetett rám, a közeli rét felől, betöltve álmom mezejét.