Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - VAJDA TAMÁS: Katolikus hitoktatói tapasztalataim

Témák a hittanórákon A 9. évfolyamon, a kerettanterven belül, egyháztörténelmet írt elő helyi tantervünk. Tapasztalataim szerint ez a tárgykör alig érdekli a tizennégy éves diákokat, amin nem is csodálkozhatunk: általános történeti ismereteik annyira felszínesek, hogy az egyháztörténetet valójában nincs mihez kapcsolniuk. Másrészt a 9. osztályban el kell végezni a különböző általános iskolákból érkezett gyermekek teológiai felzárkóztatását: pótolni kell a hiányokat, meg kell szerettetni a hittant. Minderre tekintettel célszerűbb lenne, ha az egyháztörténet a felsőbb évfolyamokon kerülne elő, vagy tematizáltan (például egyházszervezet, liturgiatörténet, erkölcsi előírások korok szerinti változása stb.) próbálnánk meg oktatni, hogy az egyes kérdéseket történeti hátterükkel együtt láthassák a diákok. A 10. évfolyamon szentségtan és liturgika a tananyag. Nevelésünk célja, hogy a diákok a liturgia misztériumaiban az élő Isten szeretetének jeleit fogják fel: belássák, befogadják, megéljék és továbbadják azokat. Hasznos a tanév elején néhány órát az ima fogalmára és lehetséges módjaira szánni. Majd a szentségek fogalma és jelei következhetnek. Ez a témakör különösen fontos, mert sokan a 10-11. évfolyamon bérmálkoznak. A második félévben az egyházi év liturgikus időszakait, a szentmise főbb részeit, Mária és a szentek tiszteletét, valamint a szentelményeket vesszük sorra. A liturgika tárgyalása során a dogmatikai, bibliai alapok mellett hangsúlyt fektettem az erkölcsi mondanivalóra: a liturgia jelei hogyan szolgálják az egyén lelki javát. Miért jó, hogy vannak szentségek, amelyek rádöbbentenek Isten felénk áradó szeretetére? így a liturgika tulajdonképpen megalapozza all. évfolyamon oktatott erkölcstant, melynek célja, hogy életünk személyes válasz legyen Isten üdvözítő szeretetére. A 12. évfolyamra előírt alapvető hittan tapasztalataim szerint kiválóan alkalmas a különféle okból még bizonytalan, kereső diákok megszólítására és a tudatos, a felnőttkorban szükséges, személyes hit megszilárdítására. Egyes diákokban az utolsó évre már kialakul egyfajta ellenállás az egyházi iskola intézménye és a hittanórák ellen. Számomra különös kihívást jelentett az ilyen helyzetek megoldása. Ösztönzéssel, türelmes szóértéssel, változatos szemléltetéssel és jutalmazással a legkonokabb diák esetében is szép eredményeket sikerült elérnem. Időnként azokat a diákokat is sikerült bevonnom liturgikus program szervezésébe, akik korábban éveken keresztül tiltakoztak és lázadtak ellene. így igazolódni látom Szalézi Szent Ferenc mondását: „Több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy hordó ecettel." Az alapvető hittan témakörei jól illeszkednek a fiatalok pasztorációjába, s egy évben összesűrítve tartalmazzák azt az utat, amelyet be kell járnunk személyes vallásosságunk tudatosításához. Sorrendjük a következő: vallás, világvallások, istentan, Krisztus-esemény, kinyilatkoztatás, egyház, egyházi és világi hivatások, örök élet. A témák megértéséhez bizonyos lényeglátásra, más - elsősorban reál- - tantárgyak mélyebb összefüggéseinek és módszertani korlátainak felismerésére van szükség. Tapasztalataim szerint ez nem megy zökkenőmentesen. Hittantanárként gyakran kellett fizikai, kémiai, földrajzi vagy biológiai tárgyú fejtegetésekbe bocsátkoznom. A helyzet előreláthatóan tovább romlik a reáltantárgyak óraszámának csökkenése miatt. A diákok egyre kevésbé képesek a természettudományok