Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - KALLE KASEMAA: A tartui (dorpati) teológiai fakultás múltja és jelene
1936) nevét kell felidéznünk, aki főként Gustav Teichmüller (1832-1888) filozófiájával foglalkozott. Maga Teichmüller élete utolsó húsz évét Tartuban töltötte. Metafizikusként vált ismertté, de gondolkodását akár perszonalisztikusnak is mondhatnánk. Eszmefuttatásaiban Leibnitz filozófiájára támaszkodott, amelyet 19. századi gondolatok felhasználásával próbált meg továbbfejleszteni. Tennmann nagy jelentőséget tulajdonított az elfeledett filozófus munkásságának: úgy vélekedett, hogy Teichmüller perszonalizmusa nem más, mint a keresztyén gondolkodásmód filozófiai megközelítése. Tennmann egyéb előadásai meglehetősen széles körben mozogtak: valláslélektan, pszichoanalízis, teológiai ismeretelmélet, a mitológia egyes kérdései, valamint a nem keresztyén vallások képezték a témáikat. Tennmann meglehetősen termékeny szerző volt: különböző folyóiratokban és tanulmánykötetekben számos írása jelent meg. Mivel korábban közgazdaságtant is tanult, pénzügyi kérdésekben is tudott nyilatkozni. „Glaube und Wirtschaft" című könyveikét kiadást ért meg: 1938-ban és 1999-ben. A harmincas években mégis Uku Masing volt a teológiai kar talán legnagyobb ígérete (1909-1985). Huszonegy éves korában magisterként fejezte be tartui tanulmányait. 1932-33-ban Tübingenben Paul Volz és Enno Littmann, Berlinben Ernst Sellin és Bruno Meissner voltak a tanárai. Elmélyülten foglalkozott az arab, etióp és akkád kultúrával, olyannyira, hogy a híres Etiópia-kutató Enno Littmann szívesen látta volna munkatársaként. Masing azonban - viszolyogván a nácizmustól - hazament Észtországba. A tartui fakultáson ószövetségi előadásokat vállalt és sémi nyelveket - sőt, sumert - oktatott. Néhány munkája már ebben az időben megjelent, így doktori értekezése Das Verhältnis der Elihureden zu den übrigen Reden des Buches Hiob címmel (1930). 1937-ben kiadta az első észt nyelvű ószövetségi héber nyelvtant 13 , s még ugyanebben az évben megjelent az Izrael népének történetéről írott könyve. Abdiás prófétáról írott műve rendkívül alapos, a szövegértelmezés teljes történeti áttekintését is elvégzi. Elmélyülten foglalkozik Abdiás könyvének etióp kézirataival, s arra a következtetésre jut, hogy a bennük fellelhető szövegváltozat csupán a 16-17. században, a jezsuita missziók működése nyomán alakult ki. Ugyanis két etióp kommentárt részletesen elemez, s arra a következtetésre jut, hogy a Tridentinum utáni katolikus biblia-exegézis néhány jellemző sajátságát mutatják. Uku Masing egyetemes vallástörténeti kutatásokkal is foglalkozott; idevonatkozó tanulmányainak legtöbbjét - már jóval később - a prágai egyetem teológiai karának folyóiratában (Communio Viatorum) tette közzé. Az egyetemes vallástörténetet tárgyaló összefoglaló műve csak jóval a szerző halála után - 2000-ben - jelent meg Tartuban. Ebben a könyvében részletesen elemzi a vallás keletkezésére és legősibb formáira vonatkozó elméleteket a görög filozófusokon kezdve, s a kortárs néprajzkutatókon végezve. Uku Masing azonban Észtország egyháztörténetéről is írt, valamint foglalkozott a régi észt irodalommal és az észt nyelvvel is. (A „világi" témák veszélytelenebbnek tűntek a szovjet hatalom számára, mint a teológia, ezért könnyebben nyomdába kerülhettek.) Masing sokoldalúságára jellemző, hogy költő is volt (a Credo 2000/3-4. számában a 108-109. oldalon közöltünk tőle néhány verset - a szerk.), ráadásul húsz-egynéhány nyelvből fordított! Tőle származik az észt „Jubiläumsbibel" (Anton Thor Helle 1739-es bibliafordításának emlékére), mely az Ószövetség költői részeinek új fordítá-
