Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - KERTÉSZ BOTOND: Három forráskiadványról [Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Galcsik Zsolt-Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1951) Gémes István: Hungari et Transylvani... egyetemjárók Tübingenben]

sablonokon túlmenő, valódi információkat közölnek a gyülekezet történetéről és életéről. Valamennyi jegyzőkönyv forrása a gyülekezeti levéltár, az Evangélikus Országos Levéltárból csak az 1899. évi jegyzőkönyv végén szereplő „pótlás" származik, amely a vizitáló Baltik Frigyes észrevételeit tartalmazza a jegyzőkönyvhöz. A 7. fejezetben egyedüliként szereplő, református vonatkozású dokumentum is az evangélikus gyülekezet levéltárából származik. A rövid jegyzőkönyv a református leánygyülekezet evangélikustemplom-használatát rögzíti. A kötet 9. fejezete egy alapos (50 oldal terjedelmű) szótárat közöl, amely az egyházi szóhasználatban és a történeti szakirodalomban kevésbé járatos olvasóknak is érthetővé teszi a könyvben szereplő kifejezéseket. A szótár használatát megkönnyítené, ha a könyv szövegében tipográfiailag is jelölve lennének a szótárban szereplő kifejezések. A 10. fejezet a szakirodalmi elvárásoknak teljes egészében megfelelő irodalomjegyzék. A kötet végén rövid angol nyelvű rezümé, valamint hely- és személynévmutató található. Az utóbbiak még a lábjegyzetek szövegére is utalnak, így a könyvet teljes egészében használhatóvá teszik a tudományos kutatás számára. A kötet képekkel zárul, amelyek Szécsény egyházi épületeinek metszeteit és fényképeit mutatják, ezzel is közelebb hozva a kötetben szereplő forrásokat. A legutolsó lapon a város birtokosainak, az egyházak történetében is nagy szerepet játszó gácsi Forgácsoknak a leszármazási táblája látható. Az elsősorban helytörténészek számára készült kötet nagy segítséget jelent az egyháztörténet kutatóinak. A város valamennyi felekezetét bemutató könyv elősegíti, hogy a gyakran még ma is túlságosan felekezeti szempontú egyháztörténet-írás konfesszionális korlátai oldódjanak. A jövőben elkerülhetetlen lesz, hogy az egyházak történetét megpróbáljuk egységesen szemlélni és feldolgozni. Az ilyen kiadványok elősegíthetik ezt a folyamatot. Bevezetőnkben említettük, hogy a történettudomány és a teológia közötti híd a teológia felől is épül. Gémes Istvánnak a tübingeni peregrinusokról szóló munkája mindenképpen figyelemre méltó a világi kutatók számára is. A peregrinácó (külföldi egyetemek látogatása) kutatásának nagy hagyománya és kiterjedt irodalma van. Nem véletlen, hiszen a peregrináció művelődéstörténeti, kultúrtörténeti jelentőségét nehéz lenne alábecsülni; másrészt a külföldi egyetemek látogatása egyháztörténeti szempontból is nagyon fontos. A reformáció magyarországi elterjedése lényegében a külföldön - elsősorban Wittenbergben - tanult diákok tevékenységének köszönhető. A külhoni egyetemre járás a későbbiekben szükségből kovácsolt erénnyé vált: a soproni teológia fakultássá válásáig (1923) az evangélikusoknak nem volt lehetőségük Magyarországon belül az egyetemi szintű lelkészképzésre, így a peregrinációra elemi szüksége volt az egyháznak, hogy a lelkészképzés minőségét fenntartsa. Elsősorban ennek a személyes és intenzív kapcsolatnak köszönhető, hogy evangélikus egyházunk legjelesebb lelkészei mindenkor „naprakészek" voltak a külhoni - elsősorban németországi - szellemi áramlatok és teológiai irányzatok tárgyában. Ezek a szellemi, teológiai irányzatok aztán megjelentek egyházunk életében is, bár a helyi viszonyok között természetesen módosultak. Véleményem szerint a külföldi