Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KALLE KASEMAA: A tartui (dorpati) teológiai fakultás múltja és jelene

Ebben az időben a tanárok egy része otthagyta az egyetemet és Nyugat-Európába költözött. Bár a teológiai karral viszonylag kesztyűs kézzel bántak, néhány professzor mégis áttelepült Németországba. Két jeles egyháztörténész, Nathanael Bonwetsch (1848-1925) és tanszéki utóda, Johannes Hausleiter (1851-1928) ugyancsak távozott. Helyüket a pozsonyi Kvacsala János (1862-1934) kapta meg, aki - szlovák lévén - jobban bírta a cári hatóságok bizalmát, mint a német professzorok. Kvacsala egyébként elismert Comenius-kutató volt.

5 Heinrich Ferdinand Mühlau exegeta, aki a Geseniusféle héber szótárat is átdolgozta, 1895-ben Kiéibe ment. A tanszéken Alfred Seeberg követte (1862-1915), akit 1908-ban meghívtak Rostockba. Az ő helyét Kari Konrád Grass (1870-1915) újszövetségi professzor vette át. Christoph Wilhelm Volck ószövetségi professzor 1898-ban nyugdíjba ment, utóda Alexander Michael Karl von Bulmerincq lett. 1914-től - második professzorként - Otto Emil Seesemann (1866-1945) működött Bulmerincq mellett. A rendszeres teológia tanszékén 1907-ig J. H. Kersten dolgozott, őt Kari Girgensohn követte, aki később valláspszichológusként szerzett magának tekintélyt.

6 A gyakorlati teológia professzora Wilhelm Karl Emil Bergmann (1864-1907), majd Traugott Hahn lett, az utóbbit később a bolsevikok gyilkolták meg. Fontos fejlemény volt, hogy ebben az időben jelent meg előadási nyelvként a lett és az észt. így kapott rendkívüli professzori megbízást Johan Köpp (1874-1970) és Janis Sanders(1858-1939). 1916-ban ultimátumban szólították fel az egyetemet, hogy az oktatás nyelve kizárólag az orosz legyen. A legtöbb német oktató vonakodott engedelmeskedni, ezért elbocsátották őket. 1916 végére már csupán Kvacsala János és Traugott Hahn maradt a helyén. Az orosz egyetemi oktatók egy része követelni kezdte, hogy oszlassák fel a teológiai fakultást. Azzal érveltek, hogy a cári birodalomban másutt sincs hasonló intézmény. (Az ortodox papképzés az egyház keretein belül folyik.) Szoros szavazati aránnyal, de mégis úgy döntöttek, hogy meghagyják a teológiai fakultást.

7 III. Az első világháború után Észtország függetlenné vált. 1919. december l-jén az egyetem újra megnyitotta kapuit, zömében most is német oktatókkal. A teológiai fakultás 5 professzorral kezdte meg a munkát. Az egyetem alkotmányában hét tanszéket állapítottak meg a kar számára: az öt „klasszikus" tanszék mellett vallástörténeti és ortodox teológiai tanszéket hoztak létre. (Az utóbbit azért látták szükségesnek, mert a pravoszláv egyház súlya - nem csekély állami támogatás következtében - 1840 óta egyre nőtt, és az ortodoxia Észtország második egyházává lett.) A két világháború között a következő tanszékvezetők működtek: 1. Az ótestamentum és a sémi nyelvek tanszékét 1938-ig - haláláig - Alexander von Bulmerincq vezette, őt követte - ha rövid időre is - Otto Emil Seesemann (1938/39) és Uku Masing (1938-40).