Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - PÉTERI VANDA: Isten ujja... Strindberg Gustav Vasa drámájáról

I klasszikusokról konysággal szervezték át s helyezték új alapokra a közigazgatást. Azonban több tartomány, köztük Dalarna és Smáland is erélyesen szembeszegült az új, központi intézkedésekkel, saját, helyi érdekeit helyezve előtérbe. Különösen a dalarnaiak érezték magukat becsapva, hiszen annak idején Gustav Eriksson Vasa az ő segítségükkel jutott hatalomra. A kemény adóztatás és az egyházi reform azonban kiábrándította őket, s Nils Dacke vezetésével a tartomány egész parasztsága fegyvert fogott. Utoljára próbált egy egész tájegység lakossága fölkelni a központi hatalom ellen. Az uralkodó azonban győzött, s szigorú megtorlás következett. A király figyelme mindenre kiterjedt. Levelet írt a parasztoknak a méhes gondozásáról, a birkavágásról, a széna betakarításáról, az árokásásról. Dolgozószobájából küldött levelei végtelen monológként árasztották el a népet. Párbeszédbe nem szívesen bocsátkozott, mert az ellentmondást nehezen tűrte, s aki nem fogadta meg parancsízű tanácsait, számíthatott a bosszújára. Abszolutisztikus eszközökkel vezette és örökletes királysággá tette Svédországot. Létrehozta az új, Stockholmból irányított közigazgatás és adószedés alapjait. Egész birodalmában erős várakat emelt, hogy biztosítsa velük a védelem és a közigazgatás szükségleteit. Gustav Vasa halálakor (1560) Svédország egységes, központi irányítású, nagyrészt önellátó, saját külpolitikával és védelemmel rendelkező független ország volt. Minden belharc és megtorlás ellenére Gustav Vasa uralkodása sikeresnek számított mind az ország és a nép, mind a király szempontjából. Nem volt olyan svéd király, aki nála gazdagabban szállt volna sírba. Több mint ötezer otthon urának vallhatta magát, kastélyairól, várairól, egyéb vagyonáról nem is szólva. Az ország első számú kereskedője volt, magánbankár, bányatulajdonos, hajóépítő és hajózási vállalkozó. 2. Függelék - A Gustav Vasa cselekménye Tekintettel arra, hogy a tanulmányomban ismertetett dráma nem olvasható magyarul, kiegészítésül összefoglalom az öt felvonás eseménysorát. Néhány jelenet leírását magyarra fordított sorokkal egészítettem ki.

2 Az első felvonás helyszíne a Kopparberget (más néven Falun, a rézbányászatáról híres svéd város) mellett található Aspeboda település, Máns Nilsson dalarnai bányatulajdonos háza. Az ablakon behallatszik a baljóslatú harangzúgás, a királyt várják látogatóba. A falusiaknak van is, nincs is okuk félni ettől a látogatástól. Az idevalósiak jó emberei voltak a királynak (Máns Nilsson lánya, Barbro, a király keresztlánya), de amióta az uralkodó - hogy Lübecknek törlesszen - megkezdte az egyházi vagyon begyűjtését, a dalarnaiak becsapva érzik magukat. A közelmúltban a harangok begyűjtése miatt lázadás tört ki, amit megtorlás követett. Máns Nilsson megfontolt ember, óvatosságra inti szenvedélyes feleségét, bár elismeri az asszony által elősorolt gaztetteket. „Ez mind így igaz, de most felejtenünk kell; máskülönben soha nem lesz nyugtunk!" (162, sz. f.) - mondja Nilsson. Megjelenik Barbro, a lányuk, akit apja verstanítással, a király kérdéseire adandó, előre betanult válaszokkal készít fel az uralkodó érkezésére. A szülők a gyermek feje felett tovább perlekednek. Vitájuk az első naturalista Strindberg-drámát (Az apa, Fadren, 1887) idézi, az asszonyördög-feleség és az áldozat-férj