Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - BUZÁSI ENIKŐ: A 17. századi magyar főúri ravatalképek
BCJZÁSI ENIKŐ A 17. SZÁZADI MAGYAR FŐÚRI RAVATALKÉPEK ban a magyar nemesi arckép erős későreneszánsz tradíciójával. Thurzó György ravatalképe a halott alakjának felülnézeti ábrázolásával ennek a szerkesztésmódnak a legkorábbi példája, s mint ilyen, feltehetően a képtípushoz kötődő kompozíciós hagyomány kiindulópontja. Ugyanis amit a század első felében még a manierista látásmód és kompozíciós megoldás eredményének tekinthetünk, abban a század második felére, végére már műfajhoz kötődő hagyományos ábrázolásmódot kell látnunk. Hogy a század folyamán a képtípus mennyit korszerűsödött, arra egyetlen családon belül fennmaradt két ravatalkép - Illésházy Gáspár 1648-ban és fia, Illésházy Gábor 1665 után készült ábrázolása - ad példát. Az idősebb Illésházy portréja szerkezeti logikájában és szigorában még a temetési pompa kellékének, a Castrum dolorisnak az emlékét őrzi. A kétoldalt baldachinként lehulló függönyszárny, valamint a kép szélein felnyúló gyertyatartók ebben a látványbeli társításban mint oszlopok - együtt idézik meg a „fájdalom várát", a temetés legfontosabb építészeti dekorációját. Ebbe a stilizált képtérbe tételesen sorolódnak a méltóság szimbólumai, a buzogány és a nemesi kard, valamint a címer az elhunyt összes rangját felsoroló felirattal. A fiú, Illésházy Gábor portréján - noha még bizonyos mértékig igazodik a típus hagyományaihoz - már nem található meg az a stiláris koherencia és szikárság, amely apja ábrázolásának legfőbb jellemzője. Az 1665ben katolizált főúr ravatalképének mestere már egy másfajta festői szemlélet ismeretében formálta „barokkosán" plasztikussá az alakot, s igyekezett a katafalk kissé ferde elhelyezésével „megmozgatni" a teret, amelyet ugyancsak korszerűbb megoldásként, végül a háttérben egy súlyos építészeti részlettel zárt le. Irodalom A 17. századi magyarországi ravatalképekkel és a képtípus eszmetörténeti hátterével részletesen foglalkozó, bő jegyzetanyaggal ellátott tanulmány: Enikő Buzási: 17 ,h Century catafalque paintings in Hungary. In: Acta Históriáé Artium (21) 1975, 87-124. o. Képek jegyzéke 1. kép: Thurzó György nádor ravatalképe, 1616., Árva vára (Oravsky Hrad, Szlovákia) 2. kép: Thurzó Györgyné Czobor Erzsébet ravatalképe, 1626., uo. 3. kép: Lackner Kristóf ravatalképe, 1631 u. Sopron, Evang. Gyűjtemények (Szepsi Szűcs Levente felvétele) 4. kép: Illésházy Gáspár ravatalképe, 1648. Magyar Nemzeti Múzeum (Dabasi András felvétele) 5. kép: Illésházy Gáspárné Thurzó Ilona ravatalképe, 1648, uo. (Dabasi András felvétele) 6. kép: Tarnóczy Mátyás ravatalképe, 1655, uo. (Hasznos Zoltán felvétele) 7. kép: Rákóczi Lászlóné Bánffy Erzsébet ravatalképe, 1663, Kistapolcsány (TopoPcianky, Szlovákia) 8. kép: Illésházy Gábor ravatalképe, 1665 u. Magyar Nemzeti Múzeum (Dabasi András felvétele)
