Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - JOSEPH LORTZ: Kerülőutam a történelemhez

pontosan az ellentéte annak, amit Hruscsov vagy Sztálin és Molotov tett, s amelyet 1946 óta a legnagyobb könnyelműséggel „fekete-fehérnek" neveztek és neveznek. Ha egy szövegben a „fekete" szót olvasom, egyszerűen lehetetlen bebeszélnem magamnak, hogy az író ezzel „fehéret" akart mondani. A történelmi gondolkodásban tehát alapvető egyfajta egzisztenciális készség, hogy a múlt dolgait (akármilyen furcsának tűnnek is néha) fésületlenül, átalakítás és szépítés nélkül hagyjuk, és azokat úgy, ahogy valójában voltak és nem másként helyezzük bele a történetírásba; ez egyfajta előfeltétel-nélküliség, mely nem alkalmas arra, és nem is az a szándéka, hogy egy előre kidolgozott rendszer szemüvegén keresztül olvassunk. Ennek a gondolkodásnak a magját a „tény fensége" előtti hódolat képezi: legyen bár az a tény olyan, amilyen. Vegyük példaként Luthert: megnyilatkozásaiban nemcsak durva ferdítések álltak a katolikus tanításról és minősíthetetlen gorombaságok a pápaságról, hanem tárgyszerű kritika is, amelyben sok jogos észrevételt tesz; - és mindenekelőtt egy igaz hitben élő és imádkozó vallásos ember, egy homo religiosus beszél belőle. Ez így nyilvánvaló. Olvasatomban ott van tehát mind az egyik, mind pedig a másik Luther, és kimondom - nem dadogva, sajnálkozó „habár ...de" attitűddel, hanem ugyanazzal a meggyőződéssel - a szenvedélyes igent és a kemény nemet, mégpedig egyidejűleg. Vagyis a történész számára nem létezhet az a kifejezés, hogy „lehetetlen", még az egyháztörténész számára sem. Sőt, éppen az egyháztörténet - beleértve a dogmatika történetét - számtalan olyan dolgot tartalmaz, amelyet a hívő keresztény, különösképp a „zsinat utáni"

2 katolikus a priori lehetetlennek, ha éppenséggel nem blaszfémiának tarthatna. A görbe vonalakban, amelyekkel Isten egyenesen ír, végtelenül több van, mint amit a mi iskolás tudásunk álmodhatna. A tanítói feladat ellátásával együtt a történelemre vonatkozó ismeretek és összefüggések - a különböző kiindulási pontokból vizsgálódva - folyamatosan változtak és bepillantást engedtek azokba a kusza, lelkesítő és oly gyakran nyomasztó történésekbe, amelyeket az egyház és a világ az évszázadok során „produkált". Ebben a folyamatban a fejlődés és a kialakult állapot, az elmúlás és a megmaradás váltogatják egymást, valódi összetett jelenséget képezve. A kutatási módszer tehát csak egy lehet, mégpedig a körültekintő, minden nézőpontból elvégzett türelmes vizsgálódás. Ebben a folyamatban helye van a „nemcsak-hanem" kettősségének, a katolikus „és"-nek, melynek folytatása nem az állítólagos, tetszés szerinti „lényeget" tartalmazza, hanem a tárgyalt jelenség minden szempontjának és belső összefüggésének feltárását. Ezzel azután természetszerűleg együtt jár a történetszemlélet, az egyháztörténet belső problematikájának jobb megértése is. Ha mindezeket keresztény módon szemléljük, akkor hamarosan az élet egyik alaptörvényére bukkanunk, amely Jézus evangéliumában nemcsak gyakran elhangzik, hanem egyenesen a középpontját, az alapját képezi: 'nyereség veszteség árán'. Ez valójában a kereszt csodája: az elvetett magnak meg kell halnia, ha termést akar hozni -