Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...
a gondolat uándorútján 14 Mandonnet domonkos rendi szerzetes, 1891-1918 között az egyháztörténelem professzora Fribourgban. 15 Lortz 1987 12. o. 16 Vö Lortz 1987 13-14. o. 17 „...wurde mir Vater und Bruder... Tillmann war die reichste und freieste Persönlichkeit, die ich in meinem Leben kennenlernte." Lortz 1987 15. o. 18 Merkle 1898-1933 között volt würzburgi professzor. Luther új katolikus megítélése irányában úttörő munkát végzett, s ezért nem mindig nézték jó szemmel. Nagy tudományos teljesítménye a Tridentinum jegyzőkönyveinek kiadása, "fi945. 19 Tertullian als Apologet I-II. Münster 1927-28. Megjelenésekor általában pozitív fogadtatásban részesült, de a későbbi Tertullianus-kutatás kevéssé hasznosította. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy Lortz nem annyira a történész szemszögéből közelítette meg a témát, hanem sokkal inkább a belső, eszmei rendszer, az összefüggések érdekelték. 20 Lortz 1987 18. o. 21 Lortz 1987 20. o. 22 Lortz 1987 21. o. 23 Geschichte der Kirche in ideengeschichtlicher Betrachtung. Eine Sinndeutung der christlichen Vergangenheit in Grundzügen. Münster '1932. 21 1962-1964. A következő évtizedek folyamán angol, francia, olasz, spanyol, vietnámi és japán fordításai jelentek meg. 24 Vö. Lortz 1987 22. o. 25 Vö. Lortz 21 1964 V-XIII, 3-10. o. 26 Franzen 1998 389. o. 27 A katolikus egyház és a Harmadik Birodalom viszonyáról 1. többek között Franzen 1998 388-397. 28 Idézi Franzen 1998 390. o. 29 Néhány a jelentősebbek közül: Katholischer Zugang zum Nationalsozialismus, kirchengeschichtlich gesehen (Reich und Kirche), Münster 1933, 2 1934. Katholisch und doch nationalsozialistisch, In: Germania 1934. jan. 28., Katholischer Zugang zum Nationalsozialismus, Ideologie oder Wirklichkeit? In: Germania 1934. febr. 4., Unser Kampf um das Reich, In: Germania 1934. máj. 6. 30 Manns 1987 VIII. Galent egyébként többször is szerették volna a kormány részéről félreállítani. 1941 nyarán néhány világszerte és egész Németországban is közismertté vált prédikációja miatt Bormann fel akarta akasztatni, de a rezsim végül jobbnak látta, ha nem nyúlnak hozzá. Franzen 1998 395. Lortz később is tisztelettel és hálával emlékezett meg Galenről, az ő emlékének ajánlotta Egyháztörténete utolsó kiadását: „hűséget hűséggel viszonzott". 31 A Vatikán nem sokkal a konkordátum megkötése után már tapasztalta, hogy a német kormány nem tartja be az egyezményt. Több 1934-35-ös eredménytelen diplomáciai próbálkozás után XI. Piusz pápa megbízta Michael Faulhaber bíborost, müncheni érseket, hogy készítse el egy pápai körlevél fogalmazványát. Ez az előterjesztés azonban túlságosan szelídnek tűnt Eugenio Pacelli bíboros államtitkár (a későbbi XII. Piusz, aki korábban németországi pápai követ volt) szemében, ezért alaposan kiegészítette és átdolgozta. Az enciklika 1937. március 14-én jelent meg. Különlegessége, hogy előbb németül adták ki (Mit brennender Sorge), s csak ezután tették közzé a latin változatát (Ardente cura). A pápai körlevél konkrét és nagyon kemény szemrehányásokat tartalmazott a hitleri rezsim ellen. Lortz 1934-ben nem tudhatott az akkor még háttérben folyó vitákról. Ilyen háttérrel érthető, miért foglalkozott Lortz cikkeivel Róma. Franzen 1998 395-396. Vö. Pierre Biet: XII. Piusz és a II. világháború. Bp. 2003. 32 Die Reformation in Deutschland I-II. Freiburg im Breisgau '1939-40. 6 1982. 33 Lortz 21 1964 II. 116. o. 34 Lortz 2 1941 I. 383. o. 35 Uo. 36 Lortz 1987 23-24. Lortz 1960-ban még nem gondolhatott a II. vatikáni zsinatra. Nekünk azonban már erre is gondolnunk kell. 37 Még a 19. század kiváló Luther-kutatója, Heinrich Denifle is kétségbe vonta a „bukott szerzetes vallási jóhiszeműségét". Vö. Luther und Luthertum in der ersten Entwickelung quellenm'ássig dargestellt, I-II. 2., durchgearbeitete Aufl. Mainz 1904-1909. - Hartman Grisar ugyan tárgyilagosságra törekedett, de Luther legmélyebb indítékait érzelmi életének zavaraiban vélte felfedezni. Vö. Luther, I-III. Freiburg 3 1924-25.
