Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...

j CL gondolat uándorútján pek között. Az ember felismerheti az ellentmondásokat, de a harmóniát csupán csak távolról közelíthetjük meg. Vallotta, hogy semmi sem létezhet és élhet Isten nélkül, de a szűken értett teológia hatálya alól kivonta magát. A természetes (=helyénvaló) és a természetellenes (=nem helyénvaló) szembeállítása megfigyelhető abban a módszerben is, ahogyan Ranke a történelem konkrét menetében megfigyelt jelenségeket értelmezi. A jót és a rosszat meg kell különböztetni, de nem egy üres explicit értékeléssel, hanem a belső természetük tárgyilagos bemutatásával. Felfogása szerint a különböző koroknak azonos az értéke Isten előtt. Ezzel a keresztény üdvtörténeti szemlélettől jelentősen különbözik. Meg kell említenem még Johann Gustav Droysen nevét is.

39 Az ő okfejtéseiben az istenhit szerepe még nyilvánvalóbb, mint Ranke munkásságában. Meggyőződése, hogy Isten hatalma és gondoskodása mindenben és mindenkor érvényesül. Bírálta Hegelt, akit istentelennek tartott, és Rankét is, aki nem mutatkozott eléggé hívőnek, mert hitét elrejtette az adatok halmaza mögött. A jog és a jogállamiság fontos szerepet tölt be Droysen rendszerében. A jogállam gondoskodik a nép összességéről mind jogi, mind egyéb (kulturális, erkölcsi stb.) szükségleteinek teljesítése tekintetében. Ez a történelem folyamatának lényege, az egyetlen közös tényező az emberi kapcsolatokban. Nem lenne teljes a leltár a szellemtörténet (Geistesgeschichte) nélkül. Ennek az irányzatnak Németországban legjelentősebb képviselője Wilhelm Dilthey.

40 A szellemtudomány a belső tapasztalattal, az öntudattal foglalkozik. Középponti problémája az élet folyamata, annak szellem (Geist) gyanánt értelmezett totalitása. Az élet, melynek tudományos meghatározása Dilthey szerint lehetetlen, az élmények teljessége, egysége és sokrétűsége. A szellem világában, a történelemben (tágabban értelmezve az emberrel foglalkozó tudományok körében) elvileg lehetséges a teljes értékű, nem relatív ismeret. A megismerés döntő lépése az átélés, ami egyszerre érzelmi és akarati tevékenység, intellektuális megismerés és racionálisan ellenőrzött ismeretszerzés. Enélkül az intuíció nélkül nem lehetséges az élet megértése. Az alkalmazható módszerként pedig kialakított egy leíró pszichológiát. A történelmi kutatás fő feladatának az objektív szellem ( = korszellem) megértését tekintette. Lortz sokban támaszkodott a német historizmus eredményeire, de nem kötődött szorosan hozzá. Lortz nem a történelmileg kialakult körülményeknek, az emberi létviszonyoknak tulajdonított meghatározó, kitüntetett szerepet, hanem a folytonosan alakuló, mozgásban lévő eszméknek. Felhasznál minden elérhető forrást, tudományágat ennek megértéséhez. Amint felfigyelt Mandonnet „kulturális miliő" elméletére, ugyanúgy hasznosítja Ranke „wie es eigentlich gewesen" módszerét és Droysen „Isten a történelemben" eszméjét is. Ugyanakkor a történelmet és vizsgálatát egészen más távlatba helyezte. Számára a történelem egy élő organizmust jelentett. A jelenségeket összefüggésükben és mozgásukban igyekezett megragadni és értelmezni. A történelem folyamat. Nem óraműként, nem az időzített bomba pontosságával működik, de nem is véletlenszerűen. A történelemben Lortz számára is Isten jelenik meg, de nem Ranke némileg megfoghatatlan istenhite formájában és nem is Droysen túlzottan jogközpontú módján. Lortz felfogása és megközelítése szerint az emberiség története Isten üdvözítő tervének