Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...
- természetesen nem statikus képződmény. Tertullianus, Origenes, Augustinus, Aquinói Tamás, Luther, Kálvin, Newman, Teilhard de Chardin, Bohnhoeffer, Bultman, Hans Urs von Balthasar, Karl Rahner mindnyájan ugyanarról a keresztény hitről beszélnek, mégis igen-igen eltérő módon. Az egyháztörténet tehát annak bemutatása, hogyan alakult Jézus küldetése az évszázadok folyamán az általa alapított egyház keretében. Ez a korlátozás: „az általa alapított egyház keretében" alapvető fontosságú. Ugyanis nem minden, ami az idők folyamán „keresztény" avagy „egyházi" jelzőt kapott, tartozik pusztán a jelzőtől önmagától Jézus egyházához. Az egyház történetében éppen az a legfeltűnőbb, hogy bár fejlődése során sok betegségben szenvedett, mégis hűen tudta megőrizni a lényegét; magja eltévelyedésektől mentes, állandó maradt. Ezt a változatlan istenit az egyház történetében csak a hit által lehet megérteni. De ehhez nincs szükség egy, a történeti kritikától különválasztott hitre. Ez az a pont, ahol az egyháztörténet teológiává válik, s Lortz nyomán eltűnődhetünk, hogy lehet-e egyáltalán „tudomány"-nak nevezni. Sokkal inkább a görögök müsterion-fogalma fedi. Vannak diszciplínák, amelyekben a természetes és a természetfeletti egyszerre van jelen, s ha ezeket elválasztjuk egymástól, vizsgálatuk értelmetlenné válik. A természetfeletti vizsgálatának módszere pedig nagyon különbözik a természetes vizsgálatának a módszerétől. Az előbbinek megértése nem mindenkinek adatik meg, akiknek nem, azok számára - a természetes világából nézve - titok, azaz misztérium marad. Qui aurem habet, audiat. Megfontolásra érdemes Lortz figyelmeztetése és buzdítása: annak, hogy az egyház történetét úgy ábrázoljuk, ahogyan az a valóságban megtörtént, vagyis úgy, ahogyan a történelem Urának akaratából valóban alakult, az a feltétele, hogy a keresztény alapmagatartást megvalósítsuk: az Ige hallgatói legyünk. Az egyház történetét nem lehet pusztán eszmékből levezetni, még a kinyilatkoztatottakból sem. Hűségesnek kell maradnunk ahhoz, ami egykor a mi közreműködésünk nélkül történt meg, s le kell mondanunk saját vágyainkról, nehogy átértelmezzük, megmásítsuk a múltat és ezzel Isten gondviselését mintegy kétségbe vonjuk. Miben látja Lortz az egyháztörténelem hasznát? Az egyháztörténet abban segíthet, hogy helyes egyházfogalom alakuljon ki bennünk. Megmutatja, hogy az egyház látható test; legyőzi az „ideális egyházra" és a „reális egyházra" való kettéosztást, és elvezet bennünket annak felismerésére, hogy csak EGY egyház van, amely egyszerre isteni alapítású és történelmileg fejlődő, egyszerre csak a hit által felfoghatóan láthatatlan és ugyanakkor megtapasztalhatóan látható. Megőriz attól, hogy az egyház szentségét hamisan lássuk. Ez a szentség tárgyszerű: nem zárja ki az egyház tagjainak és vezetőinek bűnösségét, de ez nem is kisebbíti őket. 25 Az egyházat Krisztus a megváltás hirdetésére alapította. Feladatai közé tartozik tehát az is, hogy a történelemben éljen, de az is, hogy fölötte álljon. Miközben a tudós professzor Kelet-Poroszországban tartózkodott, lezajlott a hitleri hatalomátvétel (1933. január 30.). A nemzetiszocialista párthoz és eszmékhez már korábban elítélőleg viszonyult a
