Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Szerkesztőbizottságunk tisztelettel és szeretettel köszönti Jánosy Istvánt, aki a közelmúltban töltötte be 85. életévét, s 25 esztendeje - tehát kezdettől - tagja a Diakonia, illetve a Credo szerkesztőbizottságának. Együtt örülünk a költővel összegyűjtött verseinek megjelenése alkalmából, s Isten áldását kívánjuk további életére. MÉG ÚJABB LEONINUSOK Úszik a csöndbe sárga tavon fehér hattyú álmatagon. Fáradt kéken ing a katáng, alig hajlik a lenge nád. Fodros hullám, halk zene kél. Kígyót kap ki a törpegém. Üljünk csöndbe, kedvesem itt. Figyeljük csak az ősz színeit. S nézzük az úszó fellegeket, s felettünk az azúr eget. Nemsokára útra kelünk, s a kékségbe megérkezünk. Vajon együtt vagy külön-é? Kinek titka? Az istené. Bárhol lennénk, véle vagyunk: a végtelenébe beolvadunk. O a hattyú: lenge szirén, a hullámon a törpegém. O itt minden, bárhová láss: a kék vízen a fodrozás. Minden fában 0 lakozik, szíved mélyén szunnyadozik.