Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...
(3 gondolat vándordíján Felfedezte a különbséget a formák puszta külső harmóniája és a belső küzdelem sugárzása között. A Germanicumban társaival alakítottak egy - mai kifejezéssel élve - tudományos diákkört. Ennek keretében írta első tanulmányait Tertullianusról és Vincentius Lerinensis híres kánonjáról 8 . Visszaemlékezésében örömmel idézi fel, hogy a szokásos 7 helyett csak 4 évet töltött Rómában. Svájcban „diesmal wandte sich mein Umweg bereits in die Hauptrichtung". 9 Különösen az volt számára izgalmas változás, hogy a fribourgi egyetemen a skolasztikus teológiai előadásokon nemcsak Aquinói Tamás teológiájának rendszeréről, hanem magáról Aquinói Tamásról, a forrásról volt szó. Itt találkozott neves honfitársával, Johann Peter Kirsch-sel 10 , aki patrológiával és ókeresztény régészettel foglalkozott. Az ő szemináriumán kapta azt a témát, ami később teológiai disszertációja is lett: Tertullianus mint apologéta. Tertullianus már Rómában érdekelte Lortzot. Mielőtt elhagyta volna Rómát, apologetikaprofesszorától 11 , van Laaktól kutatási témát kért. Van Laak így fogalmazta meg a feladatot: „A hit megalapozásáról Tertullianusnál". Fribourgban újra és újra végigolvasta Tertullianust. Ennek során ismerte fel, hogy eddig rossz módszerrel dolgozott: amit keresett és amit bizonyítani akart, azt a huszadik századi ember szemével és gondolkodásával kereste. Utólag nem is csodálkozott, hogy semmit sem talált. A 2. század keresztényei más kategóriákban gondolkodtak, mint a 19-20. század keresztényei. Itt fogalmazódott meg benne első ízben, amit későbbi kutatásai során bőven kamatoztatott: ugyanazt a keresztény hitet vallók a különböző korokban különbözőképpen gondolkodtak. 12 A Szent Pál-i kifejezést: az egyház Krisztus titokzatos teste, Lortz a kereszténység történetiségében is felismeri. „Mivel a Logos testet öltött, a kereszténység nemcsak a történelem felett áll, hanem a történelemben jelen van, maga is teljesen történelmi képződmény." 13 Az egyház maga a továbbélő Krisztus. Ennyiben isteni és a hit titka. Mint ilyet az emberi értelem képtelen a szó tényleges jelentése szerint felfogni és megérteni. Annyira azonban képes elmélyedni benne, hogy valamiféle „tudományos" történeti leírást tudjon készíteni róla. Mert bár az egyház isteni, mégis valóságos története van, s ez nem más, mint Krisztusnak, a megtestesülése által a világba, ezáltal a történelembe eljött isteni Igének élete, tanítása és annak hatása az évszázadokon keresztül máig és tovább, tandem bona causa triumphat. Még egy professzort emel ki a fribourgi évekből: Pierre Mandonnet-t 14 . Az ő egyháztörténeti előadásain találkozott azzal a szemléletmóddal, amit később saját munkáiban gyümölcsöztetett: az eszmetörténeti módszerrel. „Tőle tanultam, hogy a történelmet gondolkozva lehet és kell megragadni; tőle tanultam a kulturális miliő elméletét, melyet később a Biblia olvasása által gazdagodva ... kiépítettem és az Egyháztörténetemben mint alapvető szemléletmódot alkalmaztam." 15 Szintén Mandonnet biztatására fordult a tudományos pálya tövises útjára. A történelemnek nem elég a színességét észrevenni, hanem a lényegest és a törvényszerűt kell keresni. A tények kétségtelenül alapjai minden egyébnek; ez azonban még csak fundamentum és előfeltétel. A tiszta tényanyag elszigetelt vizsgálata nem a történészek, hanem a régiségkereskedők ügye. A történelem gyakran rendkívül érdekes
