Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...

PINTÉR GABOR Tempus omnia revelat az idő mindent megvilágosít Történelem és egyháztörténelem, ahogy Joseph Lortz látta Tertullianusnak ezt a mondatát választotta egyik könyve mottójául Joseph Lortz, akinek munkásságát Magyarországon kevéssé ismerjük, pedig a 20. század jelentős katolikus teológusai és egyháztörténészei közé tartozott, s aki a protestantizmusról a katolikusok és a protestánsok számára is sok újat tudott mondani. Joseph Adam Lortz 1887. december 13-án született a luxemburgi Grevenmacherben, egy hétgyermekes család második gyermekeként. Apja kereskedő volt, aki Trierből, régi ékszerész és aranyműves családból származott. Gimnáziumi tanulmányait Echternachban végezte. Ezután a papi hivatást választotta; elöljárója 1907-ben Rómába küldte, ahol 1911-ig a Gergely Egyetemen tanult. 1911-13 között a svájci Fribourgban folytatta az egyetemet. Mindkét helyen filozófiát és teológiát hallgatott. 1913. július 27-én a luxemburgi katedrálisban szentelték pappá. 1913-23 között Lortz Bonnban élt, ahol néhány egyháztörténész és reformációkutató (Heinrich Schrörs, Joseph Greving és Albert Ehrhard) volt rá hatással, s ez a későbbi pályafutását is befolyásolta. 1917-től a Corpus Catholicorum tudományos titkárává választották.

1 Ezt a tisztet 1924-ig töltötte be. Feladata a szervezés volt, de végül az egész tudományos és kiadói vállalkozás szellemi motorja lett, s ez utóbbi szerepét haláláig megtartotta. Doktori disszertációját 1920-ban Bonnban védte meg. A kor híres katolikus egyháztörténésze, Sebastian Merkle Würzburgba hívta, s ott habilitált 1923-ban. A következő években Merkle mellett volt magántanár és egyúttal egyetemi lelkész, hitszónok és az akadémiai templomi kórus vezetője is. 1929-ben kinevezték a kelet-poroszországi Braunsberg egyetemére az egyháztörténet és az egyházjog rendes professzorának. 1935-től pedig Münsterben vezette az egyháztörténeti és missziótörténeti tanszéket. 1950-től haláláig a mainzi Institut für Europäische Geschichte vallástörténeti részlegének igazgatója volt. 1975. február 21-én halt meg Luxemburgban.