Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

egyetemen 1942-ben „Magyarország hidrogeológiája" tárgykörből egyetemi magántanári képesítést nyert. 1922-től 1946-ig a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. geológusaként, majd földtani osztályának vezetőjeként dolgozott. Ez idő alatt bányageológiával, készletfeltárásokkal és készletbecslésekkel, valamint új lelőhelyek felkutatásával foglalkozott. Szénkutatásokat végzett a Mecsek hegységben, részt vett a recski érckutatásban, a sikondai és pünkösdfürdői hévíz-, a kisterenyei ásványvízfeltárásban. Kidolgozta Salgótarján és környéke bánya- és hidrogeológiáját. 1946-1952 között irányító-vezető szerepet töltött be az ország nyersanyagkutatásában és a jövő földtani feladatainak, kutatási igényeinek meghatározásában. 1951-ben Kossuth-díjat kapott, 1952-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszékén (1953-1976) - egyetemi oktató-nevelő munkája mellett - a földtan, vízügy, építésügy szinte minden területén szaktanácsadóként tevékenykedett. 1954-ben a föld- és ásványtani tudományok doktorává avatták. Irodalom Végh Sándorné: Vitális Sándor emlékezete (1900. IV. 13. - 1976. VI. 21.). - Földtani Közlöny, 107. 3-4. 1977, 266-274. o. Vitális György: Emlékezés dr. Vitális Sándor hidrológiai-vízföldtani munkásságára, születésének 100. évfordulóján. - Hidrológiai Tájékoztató, 2000, 5-10. o. Fejér Leontin: Vitális Sándor. - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997. SZÁLAI TIBOR (Pozsony, 1900. nov. 13.-Budapest, 1980. szept. 29.). Apja Szálai Vilmos, MÁV főfelügyelő, édesanyja Osztrolucky Ilona. Pécsett érettségizett 1919-ben az Áll. Főreáliskolában. 1924-ben szerzett egyetemi doktori fokozatot földtan, ásványtan és vegytan tárgyakból a budapesti Tudományegyetemen. Első munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Oslénytára volt. 1928-1931 között a bécsi Collegium Hungaricum tagja. Itt hallgathatta Othenio Ábelt, a paleontológia atyját és Leopold Kobert, a tektonikust. A paleontológia terén legfontosabb tanulmánya: Bionomische und methodologischsystematische Untersuchungen an rezenten und fossilen Testudinaten (Palaeobiol. 3. Wien, 1930). A kettős témát egyesítő jelentős tanulmány: Der Einfluss der Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens (Paleontol. Zeitschr. 18. Berlin, 1936). 1938-ban a debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán földszerkezettan tárgykörből magántanári képesítést nyert, 1939-ben a Földtani Intézetbe osztották be, itt 1944-ben főgeológus, 1945 elején h. igazgató, 1946-tól 1950 januárjáig igazgató. 1953-tól a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. 1952—1956-ig a Dorogi Szénbányászati Tröszt földtani osztályának vezetője, 19561964-ig az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet geológiai tanácsadója. Innen megy nyugdíjba, és tovább dolgozik a Vízgazdálkodási Kutató Intézetben, 1970-től haláláig újra a Földtani Intézetben. Fontosabb írásai a Geofizikai Közleményekben: Geotektonische Synthese der Karpaten