Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

SZONTAGH TAMÁS (Ózd, 1851. ápr. 13.-Révfülöp, 1936. jan. 31.). Apja, Szontagh Albert, Ózdon a Concordia Gömöri Vasművelő Egyesület tisztviselője, kir. tanácsos. Édesanyja dubravai Dubraviszky Julianna. Középiskolai tanulmányait Eperjesen (1-4. oszt.), Pozsonyban (5. oszt.), Budapes­ten (6-7. oszt.) és Szarvason (8. oszt.) az ev. gimnáziumban végzi, majd beiratkozik a bécsi egyetemre. Nyolc éven át Aszódon, Ferihegyen és Ecseren gazdálkodik. 27 éve­sen a budapesti Tudományegyetem természettudományi szakán folytatja tanulmányait (1878-1882). Első földtani témájú írása a kelenföldi „Aesculap" keserűvízkutakról a Földtani Közlöny 1882. évi kötetében jelent meg. Szabó József meghívására tanársegéd lesz az ásvány-kőzettani tanszéken, doktori értekezése Zólyommegye kőzeteinek petrográfiai ismertetése címen jelenik meg 1885-ben. 1886—1889-ig „magángeológus", közben - 1887-től - a Földtani Intézet önkéntes munkatársa, 1889-ben segédgeológus, térképezi a Nagy Alföld keleti peremét. 1893­tól osztálygeológus, a Királyerdő és a Bihar hegység nyugati előhegységeit térképezi. Időnként Ausztriában, Németországban és Csehországban végez tanulmányi és gyűj­tőutakat. 1896-ban az ezredéves országos kiállítás belső munkatársa. Kiemelkedő részt vállal a M. Kir. Földtani Intézet új palotájának építésében és berendezésében (1899). 1905-ben főgeológus, az intézetben ettől az időtől nő meg a hidrogeológia jelentősége, amelyet maga is nagy szakértelemmel és odaadással művelt. (Például Budán a várhegyi alagút víztelenítése.) Kimagasló teljesítménye a máramarosi sóbányák víztelenítése és a szinyelipóci „Salvator" forrás védelme. Az artézi kutak, az ásvány- és gyógyvízforrá­sok védőterületi kérdéseinek vezető tudósa. Budapest Székesfővárosnak a gyógyfürdők és forrásügyek kérdéseiben állandó szakértője. Tőle származik az a gondolat, hogy Budapestből világhírű fürdővárost kellene létesíteni. Érdemei elismeréséül 1908-ban királyi, majd udvari tanácsosi méltóságot, 1909-ben aligazgatói címet kapott. 1919-től 1924-ig az intézet igazgatói teendőit látja el. A II. oszt. magyar érdemkereszt, a III. oszt. vaskoronarend és a II. oszt. magyar érdemrend tulajdonosa.* Irodalom László Gábor: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezete. - Földtani Közlöny, 67. 1-3. 1937, 1-14. o. Horusitzky Henrik: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezete. - Hidrológiai Közlöny, 17. 1937, 5-9. o. Bp., 1938. Dobos Irma: Dr. iglói Szontagh Tamás életútja és munkássága. - Villa Filip, V. 1-2. Révfülöp, 2001, 4-18. o. MELCZER GUSZTÁV (Dobsina, 1869. aug. 31.-Budapest, 1907. okt. 2.). Apja Melczer Ede dobsinai községi fiúiskolái, majd polgári leányiskolái tanító. A középiskolát Rozsnyón, Rimaszombatban és Iglón végezte, 1887-ben érettségizett. Budapesten a természetrajz-vegytan-földrajz szakon 1893-ban tanári oklevelet szer­* Szontagh Tamás könyvhagyatékát az Evangélikus Országos Könyvtár őrzi. - A szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom