Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

Az 1862. év őszén a kolozsvári bánya- és jószágigazgatósághoz nevezték ki bányászgyakornokká, ahonnan a kudzsiri, majd - 1864-ben - a sebeshelyi vasgyárhoz (Hunyad vm.) osztották be. 1864-től a bécsi földtani intézetnél dolgozott, és részt vett az Esztergom és az Eger környéki geológiai felvételekben is. 1868-ban lépett magyar állami szolgálatba, és fontos szerepe volt a vajdahunyadi kohómű és vasgyár létrehozásában. 1871-től a máramarosi és nagybányai bányaigazgatóságok kerületében bányageológus volt. 1880-tól 1883-ig a selmeci bányakerület geológusaként az ottani fémbányákat tanulmányozta. 1883-ban a M. Kir. Földtani Intézethez került főgeológusnak, majd bányatanácsosi rangot kapott. Itt, az intézetben kiválóan kamatoztathatta szakmai fölkészültségét, amelyet a bányászat és a földtan területén szerzett. Bányaföldtani tevékenységével a besztercebányai, a szepesiglói, a nagybányai és a zalatnai bányakapitányság területén találkozunk: dolgozott a Felvidéken, a Kárpátalján, a Gutinon és az Erdélyi-érchegységben. Nyomtatásban is megjelent fontosabb munkái: a Selmecbányái aranyércterület és a körmöcbányai ércbányaterület bányageológiai felvétele, valamint a sóvári kősóbánya-kerület földtani vizsgálata. Schafarzik Ferenc társszerzővel mintaszerűen elkészíti a Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalógusát. A nagybányai, a felsőbányai és az oláhláposbányai ércbányaterület bányageológiai felvétele ugyancsak az ő nevéhez fűződik, de az erdélyi aranynégyszög területén is készít bányageológiai felvételeket, s foglalkozik az ungvölgyi Luh vidékén előforduló petróleum geológiai viszonyaival. Érdemei elismeréséül a király 1892-ben a főbányatanácsosi cím és jelleg adományozásával, 1902-ben a III. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Majd 46 évi szolgálat után történt nyugalomba vonulásakor terebesfejérpataki előnévvel magyar nemességet kapott. Irodalom Pálfy Móric: Terebesfejérpataki Gesell Sándor. - Bányászati és Kohászati Lapok, 53. I. 7-8. 1920, 49-50. o. Vitális György: Megemlékezés terebesfejérpataki Gesell Sándorról születése 150. évfordulóján. - Földtani Közlöny, 121. 1-4. 1991, 159-164. o. TELEGDI ROTH LAJOS (Brassó, 1841. szept. 10.-Budapest, 1928. ápr. 16.). Apja, Telegdi Roth György Ágost, az erdélyi legfelsőbb törvényszék előadója, majd bírája, udvari tanácsos. Édesanyja fehlenfeldi Fetter Jozefin. Bécsben érettségizett, majd a bányászati és kohászati főiskolát Freibergben és Leobenben végezte el. 1864 végétől 1866 nyaráig a morvaországi Rothschild művek wittkowitzi vaskohójánál, valamint a morva-osztraui kőszénbányánál folytatta - önkéntesi minőségben - gyakorlati tanulmányait. 1866 szeptemberétől a kolozsvári bányaigazgatóságon dolgozott, majd 1867-ben rövid időre a bécsi cs. kir. földtani intézethez került. Ugyanezen év augusztusában Pestre költözve a m. kir. pénzügyminisztérium bányászati számvevőségéhez került gyakornokként. 1868-ban III. oszt. bányászati