Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - SZÉPLAKI GYÖRGY: A tudomány fellegvárai (ActaPapensia - Acta Patakina)

indokolt lenne. Nem hiszem azonban, hogy a magyar történettudomány célja kifejezetten nemzeti hősök állítása és hírnevük fényesítése lenne, sokkal inkább a történelem lehetőség szerint minél valósághűbb, újabb és újabb szempontok szerinti megvilágítása. Összegezve a Bodri Ferenc Lukács érsek és kora című kötetének elolvasásával nyert tapasztalatokat, meg kell állapítanunk, hogy Lukács érsekről meglehetősen keveset tudunk meg a 300 oldalas műből, a vázolt módszer miatt azonban talán többet is, mint amennyit a valóságban tudhatunk. A bevallottan „nem szakmabéli" szerző a Lukácsról szóló szakirodalom jó ismerőjeként az érsek koráról talán több értékes információt szedett össze, mint magáról az érsekről. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy igazán egységes kép nem áll össze a kötet elolvasása nyomán, az időnként csapongó, nemegyszer lebegő gondolatmenetek nehezen érthetőek, a szerző csak ritkán hozzátett véleménye gyakran nem egyértelmű, inkább csak megsejthető. Nem törekszik teljességre a történészek véleményeinek bemutatásakor sem, elvarratlan szálak, nyitva hagyott kérdések több ponton is maradnak. Igaz, nem is várható egy Lukács érsek koráról szóló műtől, hogy maradéktalanul, minden kétséget eloszlatóan, megnyugtató végkövetkeztetések levonásával pontot tegyen a magyar középkor eme forráshiányos korszakát övező viták végére. A kötet műkedvelő tiszteletadás egy példaképül állított 12. századi személy előtt, akinek a képe források hiányában nehezen rajzolható meg a maga teljességében. így a szerző - éppen a példaképállítás jegyében - kénytelen saját elvárásainak megfelelően kitölteni a mutatkozó hiányokat, nem mentesen az anakronizmustól és az aktualizálástól sem. Nemcsak egy Árpád-kori szenttel maradtunk tehát szegényebbek, hanem ezúttal egy róla szóló kimerítő történelmi monográfiával sem gazdagodtunk. Siptár Dániel A tudomány fellegvárai Acta Patakina, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei kiadványai. Acta Papensia, A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei A fellegvár a legmagasabban épült, a legjobban védhető hely a várban, oda húzódtak vissza a védők, ha már a vár többi része nem volt védhető, oda menekítették legfontosabb értékeiket. A fellegvár áttételesen központot, gyűjtőhelyet jelent, valamely tevékenységnek erős támaszát. Ilyen központ, tudományos gyűjtőhely Patak és Pápa. Erős támaszai, sok egyéb mellett az egyháztörténeti, az iskola- és neveléstörténeti, valamint a helytörténeti kutatásoknak. És fellegvárai a tudománynak a védés-megőrzés értelmében is, ahogy megtették nehezebb időkben, anyagi, ideológiai hátrányok, elnyomatás idején, s ahogy megteszik ma is, az értékek válságának idején; rendezve, kiadva, mindenkinek megmutatva a múlt megmentett értékeit. Nem szándékom, itt és most, a két városnak a magyar iskolázásban és a magyar tudományban is betöltött évszázados szerepét méltatni. Inkább csak felvillantani szeretném néhány példával, hogy a jelen, a 21. század eleje milyen feladatokat adhat az egyes