Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
Figyelő - GÖDÉNY ENDRE: A nyugati civilizáció és Magyarország, avagy Mezopotámiától Irakig és tovább (Bogár László: Magyarország és a globalizáció)
E sikertelenségnek az is oka volt, hogy az itáliai tengeri hatalmak - azaz döntően Velence és Genova - Firenze hatalomgazdasági és szellemi irányításával óriási létroncsoló munkát végeztek évszázadokon át annak érdekében, hogy semmiképpen ne is állhasson össze koherens teológia az ember egyetemleges iparkodásának elgondolása által. Paul Johnsonnal vitatkozva Bogár László úgy érvel, hogy aki ez idő tájt „messze túl és kívül volt", nem is elsősorban a keresztény egyházon, hanem az egész európai létmód egyetemes szakralitásán, az egyszersmind végleg kirekesztette magát a létharmonikus törekvések római keresztény beágyazottságából. Ha volt „úttörő" szerepük ezeknek az elemeknek, az leginkább abban nyilvánult meg, hogy hosszú időre mintát szolgáltattak azoknak a romboláson alapuló és rombolásra irányuló társadalom-élettani csúcsfegyvereknek a felépítésére, amelyek segítségével Isten valóban „kiparancsolható lett a hétköznapok világából". Innen egyenes út vezet a reneszánszon és a reformáción át a felvilágosodáshoz és a nagy francia forradalomhoz, amelynek a szerző külön alfejezetet szentel, a létrontás brutalitásának apoteózisaként aposztrofálva a magasztosnak hirdetett eseményt. (Itt kell felhívnunk olvasóink figyelmét arra, hogy a kivégzett XVI. Lajos sem idióta, sem bornírt nem volt, hanem királyhoz méltóan tudatos ember volt, aki tökéletesen értette a körülötte folyó játszmát, és tisztában volt azzal, hogy az ő lefejeztetése azért elengedhetetlen tarka-barka ellenségei számára, mert ezáltal jelképesen az Istent fejezik le és iktatják ki a világból, annak minden praktikus mozzanatából. „Sekély e kéj!" - mondta volna még Lajos, a király, ha történetesen József Attila lett volna.) Mint látják, a történet fonala vagy vonala egyezik azzal, amit megszoktunk. Az óriási különbség abban leledzik, hogy a nyugati civilizáció minden történelmi mozzanatát a szakralitás hiányának, illetve a létrontás diadalmas előrenyomulásának a szempontjából vizsgálja a szerző. Eszerint elemzi az angliai „bekerítést", Amerika meghódítását, az USA létrejöttének körülményeit, valamint az Egyesült Államok felvirágzását. Mivel a Nyugat kettős létagressziójának, a külső és a belső természet leigázásának végleges és átfogó kiteljesítőjévé az Amerikai Egyesült Államok vált, döntő fontosságú, hogy megértsük, milyen folyamatok és hogyan vezettek e szerep felépüléséhez. Az esszéírásban gyakori, hogy a szerző olyan technikát alkalmaz, amely nem lineárisan-kronologikusan vezeti az olvasót, hanem impressziókat kelt benne. Magyarul szólván: nem időrendi sorban és nem egy vonalban helyezi el az író a történéseket, hanem inkább koncentrikus köröket rajzol elénk. Ezek a bravúrosan megkomponált, magvas gondolatkörök hatásosan járulnak hozzá ahhoz, hogy keletkező képzeteink maradandóan rögzüljenek. Hasonlóképpen jellemző bizonyos „művészi szeszély" a könyv vonalvezetésére is. Mind a fejezetek egymásutánjában, mind az egyes fejezeteken belül. Az USA döntő fontosságú felfutását tárgyaló cikkelyt A berendezkedő győztes globalitás létszerkezete alcímmel jelölt fejezet követi, amelyben Bogár kifejti a maga globalitásra vonatkozó felfogását, közli definícióját, megszemléli a globalitás tárgyiasult metaforáit: a műanyagot, az atombombát, a televíziót, a génkezelt élelmiszereket, a derivatívát. Nyomatékosan tudatosítja, hogy a globalizáció nem egyszerűen a nyugati modernitás világméretű hatalmának időszaka. A globalizáció egy teljesen új létmód, amely magát a
