Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - BAGYINSZKI PÉTER ÁGOSTON: Öt út az egyház egyetlen misztériumához (Avery Dulles: Az egyház modelljei)

Aszerint, hogy miképpen gondolkodunk az egyház és az egyházak közötti kapcsolatról, alkotunk véleményt arról, hogy mit jelent és miként érhető el az egyház egysége. A modellek nyomán e kérdés elemzésében nyíló új perspektívát vázolja föl a IX. fejezet. Gyakorlatilag minden keresztény egyházi közösségről elmondhatjuk, hogy vannak soraiban hivatali tisztséget viselők vagy funkcionáriusok, akik rendszeresen különleges szolgálatot végeznek. Anélkül, hogy a probléma minden exegetikai, történelmi és társadalmi dimenzióját megvizsgálná, aX. fejezet a papi szolgálat formái és az öt alapvető egyházmodell közti kapcsolatot tárja fel. E modellek mindegyike a papi szolgálat sajátos szemléletét tükrözi. Végül minden keresztény egyháztan szerint az egyház bensőséges, egész létét megalapozó kapcsolatban áll az isteni kinyilatkoztatással. Ugyanakkor a kinyilatkoztatás fogalma napjainkban nem egészen világos. Szerzőnk állítása szerint a kinyilatkoztatást magát is legalkalmasabban több modell felhasználásával közelíthetjük meg. A könyv XI. fejezete ezeknek a kinyilatkoztatásmodelleknek és az egyhaztani modelleknek a korrelációját veszi vizsgálat alá. (Amint már jeleztük, ezt a témát Avery Dulles egy 1983-ban publikált önálló monográfia formájában is feldolgozta). V. Öt út az egyház egyetlen misztériumához A könyv 1987-es, második, bővített kiadásához írott bevezetőjében írja a szerző, hogy azért választotta inkább a „modell" szót, mint az „aspektust" vagy „dimenziót", mert jelezni akarta azt a meggyőződését, hogy az egyház misztérium. A misztériumok olyan teológiai valóságok, amelyekről nem lehet közvetlenül beszélni. Hogy az egyház misztériumba torkolló, komplex valóságát hitelesen kifejezzük, egyfajta szellemi zsonglőrködéssel többféle modellt kell egyszerre a levegőben tartanunk. Ebben a második kiadásban Avery Dulles visszatér az első kiadás végén adott jóslatának értékelésére - immár tíz év távlatából. A jóslat így hangzott: „A jövő egyháztudósai kétségtelenül új modelleket fognak tervezni az egyházról való gondolkodáshoz. De minden, ami a kereszténységben új, a múltból növekszik, a Szentírásban és a hagyományban gyökerezik. Az elmúlt kétezer év viszonylagos folyamatosságának alapján megjósolható, hogy azok az analógiák és paradigmák, amelyeket ebben a könyvben tárgyaltunk, megtartják jelentőségüket az eljövendő nemzedékek egyháztudománya számára."

14 Tizenkét év múltán, a visszatekintésben a következőt fűzi hozzá saját szavaihoz: az öt alapvető modell az utóbbi évtized teológiai irodalmát áttekintve is érvényes maradt, mert „véleményem szerint ezek Krisztus egyházának kiemelkedő jellegzetességeit tükrözik, bármely időben és térben éljen is. Alkotmánya révén az egyház kegyelmi közösség (2. modell), amely emberi társadalom mintájára szerveződött (1. modell). Miközben megszenteli tagjait, Istennek mond hálát és dicsőítést (3. modell). Állandó felelőssége az Evangélium jóhírének a terjesztése (4. modell), és az emberi közösség gyógyítása és jobbítása (5. modell). Mivel valóban ezek az egyház állandó jellemzői, nem meglepő, hogy az 1974 óta megjelent teológiai irodalom továbbra is az öt modell valamelyikét követi, bár sok újabb szerző, akárcsak némelyik elődjük, két vagy több modellt fűz egybe."

15 A magyar teológiai könyvkiadás régi adósságát törleszti, amikor mostanság egymás