Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Somkuti Gabriella versei

mely gyógyító kötését vérző alkonyokra fonta, mint kanyargós út, mely görbeségét falnak ütközve egyengette ­igen, az a gyermek, ki a sötét szobába lépni nem mert, ott volt mindenütt, a lelőtt madárban, az utolsó szárnycsapásban, a patak halálában, elvérzett alkonyokban, eltévedt utakban ­ott volt mindenütt és nem volt sehol, az életéből kihullt minden, ami volt, utolsó fülérével kegyes halált venne, a sötét szobába végre lépni merne. JÓVÁTÉTEL Amikor az ököl hull cserepekre s a lendület kudarcát az épen maradt tükrök mosolyogva nézik ­az élet nagy harcában valami helyrebillen. LÉPÉSBEN MEGY... Lépésben megy vágtához szokott agyam, paripák futását többé nem idézi ­s ha nyergéből a lovas is lefordul, a gazdátlan gondolattal pusztába fut a ló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom