Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai

dalán imára kulcsolt kezekkel térdelnek a családtagok; ez a rész erősen leegyszerűsített; itt még a többi epitáfium egyszerű „kápolnabelső"-ábrázolása sem található meg. A kép felső része a család imájának tartalmát jeleníti meg: Krisztus mennyei Atyjához könyörög a kegyelemért. Az oromzat képe már a diadalmas Krisztust ábrázolja, akin beteljesült a kegyelem: „Ultra omnem spem & meritum exhibuisti gratiam Domine servo tuo". A képek és a föliratok szoros egységben mutatják be a kegyelem beteljesülését: a statikus kép és a szöveg meggyőzően jeleníti meg az időben elképzelt eseménysort. A csetneki epitáfiumok között kép és szöveg ezen az emléken van egymással a legszervesebb kapcsolatban. A Gelitnik-epitáfium nagyméretű középképe három részből áll. A háttérben a Jónást szállító hajó a távoli Tarsis felé közeledik; a középmezőben Jónás tengerbe vetése látható, akit a cet már elnyelni készül; az előtérben pedig a próféta partra kerülése képezi a témát. A három részre osztott kép Jónás első és második könyvének kivonatos ábrázolása. A narratív képektől szokatlan sorrend, a hátulról előre történő bemutatás alkalmat ad Jónás partra vetésének, vagyis a húsvéti esemény ószövetségi tipológiai előzményének látványosabb megjelenítésére. A nagy párhuzam - Krisztus feltámadása - az epitáfium oromzatán, diadalívet utánzó keretben jelenik meg. A diadalív-motívum a halál fölötti győzelem, a feltámadásgondolat kifejezője.

19 Krisztus fénylő felhőtől keretezve az ég felé emelkedik, a sírt őrző katonák ijedten takarják el szemüket, futnak szét. A Krisztus és Jónás története közötti párhuzamot a két alak hasonlóan megfestett alakja is fölerősíti: mindkét alak bajszos, szakállas, anatómiailag részletesen kidolgozott, lobogó vörös lepelbe burkolt. A középkép alatti elkülönített sávban az elhunyt családtagok árkádíves hátfalú, csupasz belső térben térdelő alakjai imádkoznak a kereszt két oldalán. A középkép két oldalán lévő oszloppárok közötti mezőben az ikonográfiái jobb oldalon Pál apostol, az ikonográfiái bal oldalon Péter apostol fülkében álló alakja jelenik meg. A Pyernik-epitáfium állíttatója, Bazik Dániel és felesége, Czékus Erzsébet - bár név szerint ők is szerepelnek rajta - nem maguknak készíttették az emléket. Az epitáfiumot Bazik az őt örökbefogadó és felnevelő Pyernik Jakabnak és Coltus Dorottyának állíttatta, Pyernik 1670-es halála után hét évvel, 1677-ben. Az epitáfium központi, mintegy százhúsz centiméter magas részét a keresztre feszítés szoborcsoportja tölti ki. Középen Krisztus, kétoldalt a két lator megfeszített teste foglalja el a képmező felső felét. Az ikonográfiái jobb oldalon lévő lator Krisztusra tekint, a bal oldali elfordítja tőle tekintetét. Mindhárom alak sebei erősen véreznek: a keresztre feszítés képein ez általában az áldozati jelleg hangsúlyozását szolgálja. Ugyanezt hangsúlyozza a Krisztus feje fölött, a keresztre szögelt INRI feliratú tábla, melyet az egész együttest körülfogó aranyozott keret felfelé ívelődő felső szegélye és Krisztus két karjának íve külön keretez. Nem látjuk a hagyományos sirató alakokat: magdalai Mária, Mária és János - szokott helyük az ikonográfiái bal oldalon lenne - hiányzik a képről. Az ikonográfiái jobb oldalon a lovas centurio hosszú lándzsájával épp Krisztus testébe szúr. A bal oldalon katonák állnak; az előtérben három katona kockát vet Krisztus köpenyére. A képen nem a siratás, hanem az áldozat motívuma kap hangsúlyt. Az ikonográfiái jobb oldal szárnyrészén Mózes áll a törvénytáblákkal; a bal oldalon