Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai
zárva - erős, talapzatszerű párkány van, melynek párja a templom valamennyi oltárrendszerű oszlopos vagy pilaszteres epitáfiumán megtalálható. Ez az elem, illetve az oltáron ennek hiánya mutatja a rokon vonások ellenére is meglévő eltérést. A konzolok jelzik, hogy az epitáfium falra szerelt vagy függesztett emlék - az oltárok állított, nem konzolos elhelyezésével szemben. 8 A Gelitnik-epitáfium középképe fölött, pilaszterek által hordott egyenes párkány alatt íves képmező; a párkányon figurális-ornamentális dísz látható. Az egész emlék színezése - az oltárhoz viszonyítva - kevésbé élénk, aranyozása is szerényebb, viszont a Jónás történetét ábrázoló középkép és a felső ívmezőben lévő feltámadáskép festői értékei - a kor hazai viszonyai között - kiemelkedőek. 9 Az 1677-es Pyernik-Coltus-epitáfium az eddigiektől erősen különbözik, stílusa eltér tőlük. 10 Míg amazok jobbára viszonylag kis méretűek, síkszerűek, feliratot vagy festett ábrázolást hordanak, addig ez nagyméretű, a térbe erősen kilépő, gazdagon és részletezően faragott darab. Architektonikus kialakítása hasonló a Gelitnik-epitáfiuméhoz, viszont attól lényeges pontokon el is tér. A középkép két oldalán itt is megtalálható a két-két oszlop, ám míg a Gelitnik-epitáfiumon ezek között szerepel Pál és Péter fülkében álló alakja, addig itt az oszlopok szorosan egymás mellé kerülnek - a középen lévők előrelépnek, a szélen lévők egy síkkal hátrább vannak ezeknél -, így a fülkében álló alakok az architektúra védelméből kikerülve az oldalszárnyak központi részeivé válnak. Az oldalszárnyakon megmarad az oltárról és a Gelitnik-epitáfiumról ismert tagolt körvonalú figurális-ornamentális díszítés - ez azonban itt a fülkében álló alakok keretéül szolgál. Az oszlopok alatti és fölötti párkány erősen golyvázott; a középkép felső széle és a fölötte lévő párkányzat félkörívben felfelé hajlik. Az epitáfium architektúrája tulajdonképpen a Gelitnik-epitáfium reneszánsz-manierista, kiegyensúlyozott architektonikus felépítésű szerkezetének barokkos változata - az oszlopok összepréselésével a párkányzat a feszítő erők hatására ívben hajlik: a nyugodtságot mozgalmasság váltja fel. Stílusa a manierizmus és a barokk közötti átmenet jó példája: míg ornamentális és alakos díszítőelemei manierista, addig íves párkányai, kettős, egymás elé lépő oszlopai, dinamikus architektúrája barokk stílusúak. Mozgalmasság érződik a középkép jelenetén is: a korábbi egyszerűbb, a kereszt két oldalán térdelő elhunyt családtagokat ábrázoló képek helyett itt valódi történet látható, sok szereplővel, elbeszélő részletekkel. Az oromzaton felfelé keskenyedő pilaszterek között álló ovális képmező látható; a pilaszterek tetejéről egy-egy homorúan ívelődő, felül össze nem érő párkányszegmens indul; közöttük konzol van. A két középső oszlopot tartó konzolok közötti predellarészen az állíttató család tagjainak kis méretű szobrai térdelnek egymással szemben. A predella alatti sáv alá függesztett domború felületű feliratos táblát fülkagyló- és porcdíszes keret veszi körül. Az epitáfium architektonikus részeinek feszessége a sok ornamentális és figurális rátéttel oldódik: a középkép két oldalán lévő oszlopok felületét feszton és kerubok díszítik, a többi architektonikus rész is hasonló elemekkel borított. Az epitáfium fekete-arany színpárra épül, faragott alakos-jelenetes részei gazdagon színezettek, oszlopai márványozott festésűek. Színezésében, részleteiben - kerubok, angyalok arcának megformálása, ornamentika - erősen emlékeztet a lőcsei minorita templom berendezésére. A
