Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai

CSOMORTÁNY LEVENTE A csetneki evangélikus templom epitáfiumai A művészettörténet által epitáfiumként meghatározott, a halotti emlékek tágabb körébe tartozó emlékek közvetlenül az 1350-es évek előtt jelentek meg nagyobb számban, elsősorban német nyelvterületeken. Az epitáfiumok a halotti emlékek többi formájától elsősorban abban különböznek, hogy nem fedik közvetlenül a sírnyílást, hanem annak közelében, többnyire a templom falára függesztve vannak elhelyezve. A korábban csak a feliratok megnevezéseként használt görög eredetű, halotti beszéd értelmű epitáfium szó a reformáció korától szolgált a korábban önálló elnevezéssel nem jelölt műtípus megnevezésére. A reformáció idején szélesebb körben elterjedt epitáfiumok virágkora a 16. század közepétől a 18. század végéig tartott. E korban, mely az epitáfiumok gazdag formai és tartalmi változatosságát hozta, keletkeztek a gömör megyei Csetnek epitáfiumai is.

1 Az itt található tizennégy darab epitáfium magyarországi viszonylatban az egyik legjelentősebb emlékcsoportot alkotja; ennél több és kiemelkedőbb minőségű anyag csupán a lőcsei Szt. Jakab-templomban maradt fenn, amely a tárgyalt korszakban szintén evangélikus kézben volt. A viszonylag tág időhatáron belül keletkezett csetneki epitáfiumok formai és tartalmi tekintetben is szemléletes keresztmetszetét nyújtják a kor magyarországi epitáfiumművészetének, emellett bő tájékoztatást nyújtanak a Felföld törökkori társadalmának életéről és halálhoz való viszonyulásáról. Stílusvizsgálat Stiláris szempontból legegyszerűbb típus a kevés képi dísszel, esetleg anélkül készült egyszerű feliratos tábla, melyet tagolt körvonalú, sima deszkalapból fűrészelt, festett keret fog körül.

2 (1., 4., 5., 6., 8. kép) Ezen epitáfiumok kereteinek oldalelemei általában aszimmetrikusak, alsó részük elkeskenyedő, felső részük erősen kiugró, majd egészen a kerethez simuló. Ezek a manierista hermapilaszter távoli leszármazottai, azonban körvonalukon és elhelyezésükön túl semmi nem köti őket e jellegzetes díszítő elemhez, a tartalmát vesztett forma azonban e stílusfázishoz kapcsolja ezeket a szerény kialakítású emlékeket.

3 Ezen epitáfiumok orna-