Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - SOÓS SÁNDOR: Sinran

tantrikus vagy a kínai, taoista elemeket ötvöző Nagy Szekér irányzatok közül több egyenesen férfi és nő testi együttéléséből vezeti le gyakorlatait, a nőiségnek mint világot alakító erőnek kiemelt fontosságot tulajdonítva. Másfelől azzal, hogy a házaséleten belül tekintették megvalósíthatónak a megszabadulás gyakorlatait, lehetőséget teremtettek arra, hogy az addig zárt szerzetesi közösségben jelen lévő buddhizmus a világi életet fel nem adó emberek számára is megélhető legyen. Ebben a megközelítésben a szüzesség fogadalma az erkölcsösségben megnyilvánuló tisztaságként jelent meg. M Ikkjú Szódzsun verse. 32 A kegyelem nem a Buddha cselekedete, hanem maga a Buddha. 33 Ez az „avidjá" a nemtudás, amely a buddhista filozófiában a szenvedéssel teljes lét ősoka és forrása. 34 A tettek következményeként jelenítve meg azt a létet, amely maga a személyes sors. 35 Látszattest, Elvarázsolt Test, a Buddha látható, emberi alakja. 36 A Tan-Test, a nem változó időfeletti jelenlét létmódja. 37 A Gyönyörűség-Test, amely az átváltoztatás hordozója. 38 Semmi sem áll ettől távolabb, mint a mai késztermékvilág késztermék-vallásossága. Abban a világban jó nem várt az emberre, és épeszű ember egyetlen percet sem akart tovább eltölteni az elviselhetetlen kínban. 39 A hat világ örvénylő körében az emberi világ a törekvés és a változás színtere, ahonnan a megszabadulás elérhető. 40 Olyannyira, hogy valódi buddhista teológiáról nem is beszélhetünk. 41 Dhammapada; 172. vers. Fordította: Fórizs László. 42 Pontos számadatot jellemző módon nem adhatunk, de legalább 15 millió hívővel kell számolni. 43 Nemeshegyi Péter idézi 1999 decemberében, az Új folyam 11-12. számában megjelent cikkében. 44 A Mahá-Szukhávatí-vjúha-szútrában szereplő fogadalmak közül legyen itt néhány. 45 Szamádhi - szemlélő és szemlélt tökéletes egybefonódása a tökéletességben. 46 Sósinge. A Sinran által írt mű összefoglalja az Amitábhára vonatkozó tanításokat, és bemutatja az iskola szellemi leszármazását Nágárdzsunától a kínai mestereken át egészen Sinranig. A mesterek sora a következő: Nágárdzsuna, Vaszubandhu, T'an-luan (japánul: Donran; 476-542) , Tao-cso (japánul: Dósaku; 562-645), San-tao (japánul: Zendó, 613-681), Gensin, más néven Esin (942-1017), aki a kultusz meghonosítója volt Japánban, Hónén és Sinran. 47 Dharmákara Bódhiszattva, Amitábha buddha megtestesülésének neve a szövegekben aszkétaként jelenik meg. 48 Avalókitésvara - itt tulajdonképpen a történeti Buddhával is azonosítható. 49 Sinran mondásait és szóbeli tanításait tanítványai írták le és állították össze szöveggé, amely mintegy önálló hagyományként öröklődött nemzedékről nemzedékre. A szövegek fő gondozója Sinran unokája volt. 50 Sinran több himnuszt is írt, ezek általában a kínai versforma szabályosságát követik. 51 Indiai istenek, Brahma a teremtő, Indra a Villámok Istene - az Istenek Királya. 52 Lókapála. 53 Az alvilági vizek ura. 54 Járna. 55 Paranírmitá-vasavartin szamádhi. Irodalom Colcutt, M.-Jansen, M.-Kumakura, I.: A japán világ atlasza. Helikon-Magyar Könyvklub, Budapest, 1997. Cseh Éva: Japán buddhista művészet. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest, 1996. Dobbins, J. C: Jódó Shinshú. IUP, Bloomington-Indianapolis, 1989. Grotenhuis, Elizabeth ten: Japanese Mandalas. UHP, Honolulu, 1999. Haas, H.: „Amida Buddha unsere Zuflucht", k. n., é. n. Hori, L: Folksreligion in Japan. UCP, Chicago-London, 1983. Kitagawa, J.: Religion in Japanese History. CUP, New York, 1966.