Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: Az Imperium Romanum és az ókeresztények

metélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus." (Kol 3,11) Ha szemére vetjük az egyházatyáknak, hogy elfogadták a rabszolgatartást, akkor mi követünk el hibát, s a felszabadítás teológiájának vágányára csúszunk. Cf. Meeks 1993, 49. o. 42 A Sol-tisztelet történetéről lásd: Marbach: Sol RE III A,l (1927) 901-913. o. I. Constantinus általánossá tette tiszteletét, Liberius pápa pedig ugyanezt rendelte a keresztények számára. 43 Elvirái zsinat LX. kánonja: „Úgy határoztunk, hogy aki bálványokat tört össze és ekkor ölték meg, azt ne vegyék fel a vértanúk jegyzékébe, mivel ez az evangéliumban nincs megírva, és arról sem tudunk, hogy az apostolok idejében valamikor is ilyet tettek volna." (Erdő Péter 1983, 260. o.) 44 FIRA II. p. 580. XV, III, 1-8. Titulus de maleficiis et Manicheis. Africa proconsulának, Iulianusnak, DiocIetianus és Maximianus augustusok, valamint Constantius és Maximianus caesarok. Fordítási részlet: „A halhatatlan istenek gondviselésükben úgy intézték, hogy a múlt sok kiváló és bölcs férfia kipróbálta és kimondta, mi a jó és igaz, és ennek nem szabad ellenállni és vele szembeszállni. Az új hit nem fordulhat a régi ellen. Mert a legnagyobb gonosztett annak szidalmazása, amit már az ősök kimondták és meghatároztak, és ami megőrzi állapotát és menetét. Ezért megteszünk mindent, hogy megbüntessük a méltatlan emberek makacs tévelygését, azokat, akik új vallást állítanak szembe a régi hittel, és önkényes ítélkezésük alapján elvetik az istenek ősi adományát. A manicheusok a perzsáktól, a velünk ellenséges néptől jöttek a mi világunkba az utóbbi időben, mint új és szokatlan furcsaság. Sok gonosztettet követnek el. Zavart idéznek elő a békés nép körében, és óriási károkat okoznak a városokban. Attól kell tartanunk, hogy idővel igyekezni fognak ... megmételyezni az ártatlan embereket, vagyis a szerény és békés római nemzetet és a mi egész világunkat. Ezért megparancsoljuk, hogy tűz eméssze el a manicheusok vezéreit és utálatos írásait. Híveik, ha továbbra is makacskodnának, fizessenek fejükkel, vagyonukat pedig vegye át az államkincstár." 4Í Például N. A. Maskin: Augustus principatusa. Kialakulása és társadalmi lényege. Budapest, 1953. 240. o. (Maskin a történészek munkáiról kritikát és elemzést ad. Munkájából az addigi történetírás jól követhető.) Az Imperium Romanum társadalomtörténetének megismeréséhez ajánlható még: Alföldy Géza: Római társadalomtörténet. Budapest, 1996. Természetesen magam sem kívánom azt sugallni, hogy a Római Birodalom rendje tökéletes volt, hiszen nincs tökéletes emberi létesítmény sem társadalmilag, sem másként. Mégis gondolkozzunk el azon, hogy Róma alapításától a Nyugat-római Birodalom bukásáig több mint 12 évszázad telt el. Rutilius Claudius Namatianus, aki Gallia szülötte, a 4. és 5. század fordulóján dicsőíti és szereti Rómát, pedig ez a birodalomnak már hanyatló időszaka. Idézek tőle: „fecisti pátriám diversis gentibus unam;" - Különböző népeknek egyetlen hazát teremtettél. (Rutilius Claudius Namatianus: De reditu suo sive Iter Gallicum I, 63. Ed. Ernst Doblhofer. Heidelberg, 1972, 92. o.) Az egység megteremtése tehát dicsőség: fontos, elengedhetetlen. A keresztényeknél pedig így hangzik: Quicumque enim in Christo baptizati estis, Christum induistis: omnes enim vos unum estis in Christo )esu. - Akik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztust öltöttétek magatokra. Azért mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban. Latin-magyar nappali zsoltároskönyv (diurnale) az Esztergomi Breviárium és a Premontrei Breviárium alapján a Premontrei Rend Gödöllői Kanóniájának használata szerint. Szent Gellért Kiadó, 2000. 19. o. 46 E kérdést itt végtelenül leegyszerűsítve adom elő. Részletes, a történelmi periódusok szerinti ismertetése az erre vonatkozó irodalom ismertetésével együtt megtalálható Földi / Hamza 1996, 76-101. o. Egy magyar nyelvű ismertetést még megemlítek: Diósdi György: A római jog világa. Budapest, 1973. 47 Ez a magatartás a 2. század császárainál mindenképpen érvényesült. Korábban is megtaláljuk ezt a magatartást, amely a 3. század folyamán olykor-olykor megszakadni látszik. Diocletianusnak nem volt más választása, mint az, hogy a Pater Patriae megtépázott tekintélyét isteni szférába emelje. A mai kor embere épp attól szenved, hogy nincs egy fölötte álló tekintély Ma már az egyház sem képviseli ezt a tekintélyt általánosan, mert a világhoz való alkalmazkodásával épp tekintélyét ásta alá. Volna mit tanulnunk a sokat szidott Diocletianustól? 48 Ezért fontos javítani a köztudatban tévesen edictumnak nevezett 313-as rendeletet, amelyet I. Constantinus és Licinius augustusok együtt adtak ki. Ez nem edictum volt, hanem constitutio. 49 Cf. II. 1. C. 50 Lactantius: De mortibus persecutorum 34. Ed. J. L. Creed. Oxford, 1984, 52. o. Magyarul: A keresztényüldözők halála. Ford. Adamik Tamás. Prométheusz Könyvek 6., Helikon, 1985, 39. o.