Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: Az Imperium Romanum és az ókeresztények

<3 gondolat uándorútján a római mentalitást, pedig csak kemény, szigorú, következetes, becsületes, hűséges, érzelmi kitörésektől és pátosztól mentes, fájdalmat tűrő, szilárd: magyarán a virtus férfiség - őrzője. Mindig szakrális, férfias és szoláris. Jogi megnyilatkozása ennek a szilárd erkölcsi magatartásnak a ius, fas, mos. Az impérium azt az igényt jelenti, hogy minden ellenkező áramlattal szemben meg kell őrizni Róma ősi vallását, hiszen a társadalmi egységet soha nem a lázadások vagy forradalmak veszélyeztetik, hanem az új és idegen eszmeáramlatok. Az ősi vallás azonban a köztársaság ideje alatt megromlott. Helyreállításának feladatát Augustus kapja, az Istentől rendelt uralkodó. Hatalma - mint minden igazi hatalom - metafizikai jellegű: dicsőség, középpontiság, szilárdság, béke és igazságosság jellemzi. A királyi attribútumok közül a jogar a „világtengely". A mozdulatlan ülés a trónuson, ahogy ezt szobrokon látjuk, rítus és beavatás. A trónra emelés az istenné válást jelenti, ezt a mozzanatot őrzi például Dionysos mítosza. A beavatás nem más, mint a profán térből a szent térbe jutás: látható jele a megkoronázás. A korona igazolja, hogy a kiválasztott már legyőzte az alsóbbrendű erőket. Nyugalma szilárdság: belső békéjéből és derűjéből fakad. Ez adja azt a felsőbbrendűséget, amely előtt az alattvaló önként meghajol, és amely az uralkodót képessé teszi a parancsolásra, méghozzá az igazságosság szerinti parancsolásra. Az igazságosság lényege, hogy mindenki a maga helyén van, adottságainak megfelelő feladatot lát el. Ezért - az igazságosság jegyében - a papkirály létrehozza a kasztokat és őrzi az Istentől kapott törvényt, amelynek megsértése sacrilegium. Az uralkodót érintő sértés és lázadás pedig vallási eltévelyedés. A császárkorban ezért nevezhették a keresztényeket „hitetleneknek". A gömb, amelyet Sol ad át az uralkodónak, nem egyszerűen országalma, nem pusztán uralmi vagy hatalmi szimbólum, hanem a Kozmosz maga. Jelenti az isteni teljességet, a harmóniát, a rendet, szimbolizálja a birodalom rendjét, jelzi, hogy az uralkodó győzött a sötétség, az alvilág erői fölött. Ezért áll a római császár glóbuszán Victoria. Ha mindezeket végiggondoljuk, megértjük a SOL INVICTUS - a „Legyőzhetetlen Nap" kitüntető jelzőt. A köztársasági Róma az Imperiumot teszi tönkre, és vele együtt mindent, ami az Imperium vonzata. Az isten, akit legfőképpen tisztelt Róma, Iupiter Capitolinus: nincs genealógiája, épp ezért nincs materiális mítosza sem. Róma jósai az augurok, szoláris karakterűek. Ezek a jósok nem a jelek értelmezésével foglalkoznak, hanem előállítják a jóslatot. Nevük az augeo igéből származik, azt jelenti: növelek. Az „Augur... eredetileg a növelni tudás karizmatikus képességét jelentette, egy mágikus potenciát, mely csak később perszonifikálódott..."

12 Az augur által előállított jelenség az augurium, e szó pedig az alábbi kifejezésekkel függ össze: auctor, auctoritas, augustus. A történelem szempontjából a legfontosabb AUGUSTUS: Istentől rendelt uralkodó, amint ezt fönt már láttuk. Uralmát kapta, méghozzá szoláris istenektől: nem véletlen Mars tiszteletének hangsúlyozása. Uralkodását mint a második aranykort emlegetik a római auktorok. A Pax Romana az az eszme és állapot, amelyben megvalósul az egység. Egység a területi nagyságban, mert a mos maiorum mindenkire nézve érvényes etikai kódex volt. Egység a különböző népek felett, amely azt a tanú-