Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - LUFT ULRICH: Karl Richard Lepsius (1810-1884)

tisztázni, s célja érdekében rendszerezte az afrikai nyelveket, amelyek a 19. század második felében egyébként is a kutatás középpontjába kerültek. Lepsius az egyiptomi nyelvet a hamita nyelvekhez sorolta, ami ma vitatott, mert a sémi és hamita nyelveket az afro-ázsiai nyelvcsaládban foglalják össze. A metrológiával is gyakran foglalkozott Lepsius, így Kom Ombo templomában egy új emberi kanónt vélt fölfedezni. Továbbá az egyiptomi mértékről írt, ami egy kis könyökre és egy királyi könyökre osztható: ezen a területen azonban - különösen fiatal kutatók, mint a régész Dörpfeld - cáfolták Lepsius felosztását. Az idős tudós - már a halállal küzdve - erősen védekezett, de az utolsó választ visszavonta: nem akart a földről viszállyal távozni. Érett korában még kétszer utazott Egyiptomba. 1866-ban Ernst Weidenbach társaságában a Deltát kutatta, és Taniszban egy második három írású sztélét talált, amely ma leginkább Kanóposz-dekrétum néven ismert. Ezt a szövegemléket, amelynek görög és hieroglif verzióját folyékonyan el tudta olvasni, hamarosan közzétette, mivel azonnal felismerte az értékét: ez volt a rosette-i kő után az első azonos felépítésű dekrétum. Másodszor 1869-ben a Szuezi-csatorna megnyitására utazott el Egyiptomba. Akkor a tudományos eredmény másodlagos volt. Bunsen diplomáciai pályája 1854-ben végződött. A porosz államban a reakciós réteg vette át az uralmat, elképzeléseiben a liberális Bunsennek nem jutott hely. Főleg amikor az utóbbi - a krími háború idején - nyíltan Anglia mellett foglalt állást: a befolyásos udvari klikk - Ebers szavával élve a kamarilla - megbuktatta a diplomatát, akit semmilyen közbenjárás nem tudott megmenteni. Még a király is csupán annyit tehetett érte, hogy amikor a Szentszékkel kialkudott konkordátumot 1857-ben megünnepelték Berlinben, meghívta udvarába és látványos öleléssel fogadta; de az ünnep után Bunsen nyomban visszavonult a Baden tartományban lévő birtokára. Lepsius a király gesztusát örömmel üdvözölte, hisz az ő barátsága sohasem szakadt meg Bunsennel. Lepsius az 1880-ban elszenvedett gyenge agyvérzése után négy évig még teljes erővel folytatta tudományos munkáját, s közben igazgatta a könyvtárat, valamint a múzeumot. Ebers kiemeli, hogy egy gyenge bénuláson kívül semmi sem emlékeztetett a betegségre, szellemi frissessége pedig végig megmaradt. Néhány héttel halála előtt egy rákos betegség uralkodott el rajta: pátriárkához méltóan búcsúzott el családjától és 1884. július 10-én örökre lehunyta szemét. Irodalom Blumenthal, Elke: Carl Peter Lepsius und die Ägypten-Expedition des Sohnes. In: Karl Richard Lepsius (18101884). Berlin, Akademie-Verlag, 1988, 133-166. o. Ebers, Georg: Richard Lepsius. Ein Lebensbild. Leipzig, Engelmann, 1885, irodalmi jegyzékkel. Freyer, Elke-Grunert, Stefan: Eine Reise durch Ägypten. Nach den Zeichnungen der Lepsius-Expedition in den Jahren 1842-1845. Berlin, Henschel-Verlag, 1984. Freyer, Elke: Die Expedition von Karl Richard Lepsius in den Jahren 1842-1845 nach den Akten des Zentralen Staatsarchives, Dienststelle Merseburg. In: Karl Richard Lepsius (1810-1884). Berlin, AkademieVerlag, 1988, 97-115. o.