Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)

szinódusi állásfoglalás új lendületet és világos alapelveket adott a zsinati tanítás elmélyült befogadásához. Vö. De concilio Vatkano II ut donum Dei pro Ecclesia et mundo. In EV 9/1770. Kránitz 2002, 152. o. Vö. Cserháti 1975, 11. p. Vö. Florentio Romita (cur.): Concilii Oecumenici Vaticani II, Romae, 1967. Itt az első csoportban találjuk az egyház kinyilatkoztatásbeli alapjával, felépítésével, liturgiájával és világban való jelenlétével foglalkozó négy konstituciót (DV, LG, SC, GS). A másodikban azokat a határozatokat és nyilatkozatokat, melyek az egyház kifelé irányuló küldetését s a harmadikban azokat, melyek a belső életét tárgyalják. Az UR a második csoportban, abszolút értelemben a 7. helyen található. Meg kell hagyni, hogy ebben a belső élet - kifelé irányuló küldetés kétpólusú logikában, akárcsak az 1975-ös magyar kiadásban is, az UR nehezen helyezhető el. Egyfelől ugyanis nem mondhatjuk, hogy a katolikus egyház belső életéhez tartoznának a nem katolikus keresztény egyházak, egyházi közösségek, ez valószínűleg az abszorpció vádját váltaná ki. Másfelől viszont az sem teljesen megfelelő, hogy egyszerűen a katolikus egyház kifelé szóló küldetéséhez soroltassék az ökumenizmus és általában a keresztény testvéreinkkel való kapcsolat. A Zsinat nem győzi hangsúlyozni, hogy a nem katolikus keresztény testvéreink, egyházak, egyházi közösségek nem kívülállók vagy idegenek számunkra, hanem a keresztség és számos kötelék által már valódi közösségben vagyunk velük, akkor is, ha ez még nem teljes. Megjegyezzük, hogy a Lexikon für Theologie und Kirche klasszikus kommentárja kronológiai sorrendben elemzi a zsinati szövegeket, így itt az UR az ötödik helyre kerül. Végül úgy vélem, hogy a vegyes házasságra történő zárójeles hivatkozás mint a világvallások és a keresztény közösségek egy kalap alatt kezelésének példája, nem állja meg a helyét. Katolikus felfogás szerint döntő különbség van egy katolikusnak egy nem katolikus kereszténnyel vagy egy nem kereszténnyel kötött házassága között. Az utóbbi esetben a házasság legfeljebb érvényes lehet, az első esetben azonban szentségi, szentségi kegyelmet közvetítenek a felek, Krisztus és az egyház szövetségét hivatottak és képesítettek élni. Vö. Cserháti 1975, 9-10. o. Tőzsér Endre az említett öt pontban foglalja össze a zsinati dokumentumok értelmezésének hermeneutikai elveit. Vö. Kránitz 2002, 245-247. o. Az egységes magyar teológiai nyelvezet és írásmód hiányát jól példázza a tanulmánygyűjtemény. A legkülönfélébb írásmódokkal találkozunk a kulcskifejezések esetében. Például: Egyház/egyház; katolikus egyház/katolikus Egyház/Katolikus Egyház; eucharisztia/Eucharisztia; II. Vatikáni Zsinat/II. vatikáni zsinat/II. Vatikáni zsinat. Gyakran ugyanaz a szerző sem következetes az írásmód alkalmazásában. Vö. A KEK liturgiáról szóló részének trinitárius alapszemléletét: „A liturgia - a Szentháromság műve" In KEK 1076-1134. o. Például: A szerző szerint „a püspököknek elsősorban az egyetemes egyházzal kell törődniük, és csak azután egyházmegyéikkel". (101. o.) A LG azonban ezt ebben a formában sehol nem állítja, sőt arról beszél, hogy a püspökök saját egyházukat jelenítik meg, a pápával együtt pedig az egész egyházat; pásztori feladatukat csak Isten népének rájuk bízott része fölött gyakorolják, s ha jól vezetik saját részegyházukat, akkor az egész misztikus test javát szolgálják. Mindezzel együtt azonban (s nem elsősorban!) kötelesek egyenként is törődni az egyetemes egyházzal. Ennek területeit, formáit felsorolja a dokumentum. Vö. LG 23. Nem pontos és így félreérthető az a megfogalmazás, hogy „a felszentelt szolgák és a világi hívők közös szolgálatot teljesítenek". (102. o.) A LG 32. pontja szerint nem a szolgálatuk közös (éppen ebben van a különbség: vö. szolgálati és általános papság különbsége), hanem „mindnyájuk között egyenlőség van a méltóságban és a Krisztus Teste építésében, mely minden hívőnek közös tevékenysége". Végül, a konstitúció nem elrendeli az állandó diakonátus visszaállítását (105. o.), hanem lehetőséget ad arra, melynek eldöntését a helyi püspöki karokra bízza. Vö. LG 29. Kránitz 2002, 108. o. Vö. II. János Pál: Ut Unum Sint. Hogy egyek legyenek kezdetű enciklikája az ökumenikus törekvésekről, SZIT, Budapest, 1996. Congregazione per la Dottrina e Fede: Considerazioni „II Primato del successore di Pietro nel ministem della Chiesa", EV 17, 1197-1207. o. A témával kapcsolatos teológiai irodalmat illetően csak a szerző által is hivatkozott Hermann J. Pottmeyer egyik írására és annak bibliográfiájára szeretnék utalni: Die Rolle des Papsttums im Dritten Jahrtausend, QD 179, Freiburg-Basel-Wien, 1999. Vö. UUS 13. és 87. pontja; Hittani Kongregáció: Megjegyzések Leonardo Boff: Egyház, karizma és hatalom című könyvéhez. In: AAS 77 (1985), 756-762. o.; Hittani Kongregáció: Dominus Iesus, 16. o.