Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)
lett volna viszont hatástörténeti tényként hivatkozni a Pápai Biblikus Bizottság Szentírásmagyarázat az Egyházban című írására, és annak újabb hangsúlyait ismertetni. 21 Amint már említettük, a világi hívek apostolkodásáról szóló Apostolicam actuositatem (AA) kezdetű határozatot tárgyaló tanulmánynak az a sajátossága, hogy szerzője, Tomka Miklós maga is világi Krisztus-hívő, mint azok, akikről a dokumentum beszél. A kommentár előbb egy fejezeten belül foglalkozik a keletkezés- és hatástörténettel, majd ismerteti az okmány tartalmát. Érdekesek és megfontolandóak a szerző észrevételei a latin „ordo temporalis" fordítását illetően. A 75-ös magyar fordítás az „evilági rend", illetve a „földi rend" kifejezésekkel próbálja visszaadni a latint, a 2000-es fordítás pedig váltakozva használja az „evilági rend", „mulandó dolgok rendje" (vö. AA 7) és az „ideig való dolgok" kifejezéseket. Ezeknek valóban lehet negatív jelentésárnyalata a magyarban, s így a szöveg eredeti mondanivalóját nem tudják kellően kifejezni. A szerző maga az „evilági rend", „időbeni rend" illetve az „időrendben létező dolgok" szófordulatokat alkalmazza, melyek valóban mentesek a negatív mellékzöngéktől 22 . A tanulmány bibliográfiáját a Gaudium et spes-hez írt tanulmány bibliográfiájához csatoltan találjuk. Nemeshegyi Péternek SJ a Dignitatis humanae kezdetű (DH), a vallásszabadságról szóló nyilatkozatot elemző tanulmánya ismét csak rendkívül informatív, bőséges háttéranyaggal szolgál a dokumentum jelentésének és jelentőségének pontosabb felméréséhez. Először bemutatja a vallásszabadság kérdésének történeti kibontakozását, az egyház vonatkozó tanítását és ennek okait az újkorban, majd azt az új szemléletmódot, amely az Amerikai Egyesült Államok helyi katolikus egyházának a tapasztalata nyomán érlelődött meg, s melynek elméleti megalapozása leginkább a jezsuita John Courtney Murray nevéhez fűződik. A tanulmány megismertet a nyilatkozat keletkezésének izgalmas történetével, bemutatja etikai, politikai és teológiai tanítását és érvrendszerét. A hatástörténet kapcsán utal a magyarországi jogi helyzetre és a még tisztázandó kérdésekre. Az egyház missziós tevékenységéről szóló Ad gentes (AG) kezdetű zsinati határozatot Német László, az Isteni Ige Társaságának missziós rendjéhez tartozó, misszionáriusi tapasztalatokkal is rendelkező szerzetes írta. A tartalmi elemzést jól kiegészíti annak a kapcsolatnak a fölvázolása, amely a missziós dekrétumot a LG, DV, és GS konstitúcióhoz fűzi. A misszió, evangelizáció és dialógus fogalmait és összefüggéseit, melyek tisztázatlansága krízist is kiváltott a missziókban, bőségesen elemzi a szerző a zsinatot követő legfontosabb magisztériumi megnyilatkozások tükrében (Evangelii Nuntiandi 1976; Redemptoris Missio 1991; Dialogo e Annuncio 1992). Külön fejezetet szán a misszió ökumenikus dimenziójának, s a jövőbeli új kihívásokkal számot vetve zárja a tanulmányt. A Redemptoris Missio (RM) enciklika magyar fordítása kapcsán joggal kifogásolja a szerző azt, hogy a „gens, gentes, ad gentes" latin kifejezést a „pogány, pogányok" szóval adja vissza a fordító, s hozzáteszi, hogy a mai missziós teológia tudatosan kerüli a pogány szó használatát. Itt megjegyezhetjük, hogy az AG 75-ös fordításával ellentétben, a 2000-es fordítás következetesen és helyesen „nemzetek"-kel adja vissza a „gentes" szót a pogányok vagy pogány népek helyett (Vö. AG 4; 6).
