Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)

kellő távlatot és elégséges anyagot adott a kötet szerzőinek, hogy a zsinati gondolatok kibontakozásának útját, annak fő állomásait feltérképezzék s alkalmasint a befogadási, megvalósulási folyamat hiányosságait is szóba hozzák. Az olvasó mindenképpen hiánypótló és a számvetés többé-kevésbé kifejezett igényével összeállított könyvet vehet a kezébe. Természetesen a kötet tanulmányainak megértése feltételezi a zsinati dokumentumok szövegének ismeretét. A legtanácsosabb ez utóbbiakat előzetesen vagy párhuzamosan elolvasni valamelyik magyar fordításból. A tanulmánykötet nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy katolikusok és nem katolikus keresztények egyaránt megfelelő összképet nyerjenek a Római Katolikus Egyház önfelfogásának zsinati és zsinat után továbbérlelődő megfogalmazásáról. A könyv tanulmányozását követően minden bizonnyal ki-ki árnyaltabb és megalapozottabb személyes választ adhat a Walter Kaspertől átvett írás címében szereplő kérdésre: Egyház, merre tartasz? így jó szívvel ajánlom a kötetet mindazok figyelmébe, akiket valóban izgat az idézett kérdés, és ökumenikus nyitottsággal maguk is keresik a rá adható feleletet. A Római Katolikus Egyház ekkleziológiájával és az ökumenikus párbeszéddel hivatásszerűen foglalkozó teológusok számára pedig, úgy vélem, mind az elemzések tartalma, mind a részletes bibliográfiák okán rendkívül hasznos segédeszköz lesz a jövőben a tanulmánygyűjtemény. A most következő ismertetésben a kötet néhány sajátosságát szeretném kiemelni. Általános természetű észrevételek Ahhoz, hogy a tanulmánykötet sajátosságait jobban érzékeljük, érdemes első lépésben néhány szempontból összevetni az 1975-ben megjelent A II. Vatikáni Zsinat tanítása című könyvvel. Mindjárt a szerzők kiválasztásával kapcsolatban szembeötlik néhány különbség. Míg az 1975-ös kiadvány kommentárjainak szerzői katolikus püspökök és papok, addig a 2002-es kötet szerzői listája nagyobb változatosságot mutat: katolikus püspökök, egyházmegyés papok, különféle rendű szerzetesek, világi hívő, sőt evangélikus teológus is.

4 E figyelemre méltó különbség úgy is értelmezhető, mint a zsinati szemlélet elsajátításának konkrét megvalósulási formája. A szerzői sokféleség egyrészt követi és lefedi az egyház tagjainak életállapot-, küldetés-, szolgálat- és kompetenciabeli különbözőségeit, másrészt id. Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus teológus közreműködése az ökumenizmusról szóló határozat (UR) kommentálásában jelzi és gyakorlatba ülteti az ökumenikus dialógus zsinat szerinti elgondolását. Valószínűleg hasonló ötlet negyedszázaddal korábban senkinek sem jutott volna eszébe, s ha mégis, nem biztos, hogy megvalósulhatott volna. A szerzők kiválasztásánál nyilvánvalóan a szükséges kompetencia döntő volt. Ennek megfelelően például a szerzetesi élet korszerű megújításáról szóló (PC) határozatot szerzetes (Orosz Athanáz), a püspökök pásztori szolgálatát tárgyaló, jogi érvénnyel is rendelkező dokumentumot (CD) egyházjogász püspök (Erdő Péter), a keresztény nevelésről szóló nyilatkozatot (GE) a fiatalok oktatásával-nevelésével elsődleges küldetésként foglalkozó piarista rend tagja (Tőzsér Endre), a világi hívek apostolkodásáról szóló határozatot világi krisztushívő (Tomka Miklós) kommentálja. Hasonlóan szoros szerző-téma megfelelőség figyelhető meg a többi írás esetében is. Két dokumentum elemzésének „szellemi gazdája" egy-egy szerzőpáros. A már említett ökumenizmusról szóló határozat (UR) szerzői Kránitz