Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Figyelő - DÖRÖMBÖZI JÁNOS: A keresztény-keresztyén bölcseletbölcsőjénél (Christopher Stead: Filozófia a keresztény ókorban)
„újat, azaz régit", „az újat mint régit", mint Isten örök akaratában már mindig is megA keresztény-keresztyén bölcselet bölcsőjénél Christopher Stead: Filozófia a keresztény ókorban (Osiris Kiadó, Budapest, 2002) Az Osiris Kiadó História philosophiae sorozatában nemrégiben napvilágot látott kötet vegyes érzésekkel tölti el az olvasót. Egyrészt örvendetes, hogy hazánkban tovább gazdagodik a keresztény bölcselet rejtelmeit megvilágítani akaró irodalom, másfelől gondolkodóba esünk: vajon tényleg újabb adalékokkal, új szempontokkal egészíti ki e mű eddigi ismeretanyagunkat? „E könyv célja, hogy megvilágítsa, milyen hatást fejtett ki a filozófia a korai kereszténységre, és mivel járultak hozzá a keresztény írók a filozófiához" - írja a szerző előszavában. Megítélésünk szerint e cél csak korlátozottan valósult meg. Az egészséges szkepszissel megáldott érdeklődő esetében már a címnél kétségek és kérdések sora merül fel. Beszélhetünk-e egyáltalán keresztény ókorról? Mely évszázadok sorolhatók ide? Mikortól számíthatjuk kereszténynek e történelmi korszakot? A Krisztus utáni első századokban megalakuló keresztény közösségek rendelkeztek-e akkora kisugárzással az oikumené egészére, hogy a keresztény jelző használata jogosult lenne? Az a tény, hogy a kereszténység Krisztus után 313-ban törvényes vallássá (religio licita), 392-ben államvallássá - una ver a catholica fides - lett a Római Birodalmon belül, ténylegesen megváltoztatta a heterogén összetételű lakosság gondolkodás- és életmódját? A mindig éber protestáns olvasó vélhetően még a keresztény szó írásmódját is kifogásolja, s réges-régi nyelvészálláspontokat (Horger, Gombocz) és közösségi hagyományaikat (főként a 18. század végétől) is felidézve a keresztyén változatot részesítené előnyben. Jóllehet mindnyájan tudjuk, hogy a kereszténységnek a 16. században, azt követően, sőt napjainkban sem ez a legégetőbb problémája. Stead professzor könyve három részben kísérli meg feltárni a keresztény hit és a keresztény bölcselet kezdeteit. A filozófiai háttér címet viselő első rész hét fejezetből áll, amelynek első öt fejezetéről a szerző maga mondja: „akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek minderről, nyugodt szívvel átugorhatják e részt". Ebben messzemenőkig egyetérthetünk vele, köszönhetően az elmúlt tíz év néhány magyar filozófia tankönyvének, az átlagosan képzett középiskolásunk is joggal mondhatja Pósalaky örökzöldjével: „ugorgyunk". Az ókori görög filozófia ilyetén vázlatos bemutatása inkább a hiányérzetünket növeli, mintsem ez irányú ismereteinket bővítené. A „közép-platonizmust", Philónt és a kései ókort tárgyaló hatodik és hetedik fejezet már megtalálja a kapcsolatot a filozófusok és a keresztény írók problémafelvetése között: „Isten létéről szerzett tudomásunk", „Egység és pluralitás az isteni természetben", „Örökkévaló-e a világ, vagy teremtett", „Az emberi természet testi, szellemi volta" (lásd 78-79. o.). A filozófia alkalmazása a keresztény teológiában című rész a 8. fejezettől a 17. fejezettel
