Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - IFJ. FABINY TIBOR: Keresztolvasatok (Paul Ricoeur-André Lacocque: Bibliai gondolkodás)

sémi írás, ahol az olvasó a mássalhangzókat magánhangzókkal egészíti ki. Az exegéta ezekkel a filozófiai előfeltételezésekkel egészíti ki saját történetkritikai módszerét. A filozófus, aki exegetikai könyveket olvas, abból a hipotézisből indul ki, hogy a görög, a kartéziánus, a kantiánus, a hegeliánus modellen kívül is van gondolkodás, s ez pedig a bibliai gondolkodás. A bibliai szövegek, mint arra az irodalomtudós Northrop Frye is rámutatott, a metaforikus nyelvi fázishoz állnak közel. Az exegetával egyetértésben vallja, hogy a bibliai szövegeket olyan zsidó és keresztény közösségek fogadják be, amelyekhez hasonlót a filozófiai iskolák nem ismernek. A hermeneutikai kör érvényesül itt: a közösség az írások értelmezésével értelmezi önmagát. A közösséget létrehozó „alapító" szövegek ugyanakkor útbaigazító, „tájoló" jellegűek, mint erre a Tóra szó jelentése is utal. Ugyanakkor a bibliai gondolkodásmód külső közösséget is megszólít, például a görög gondolkodással való találkozás, s az abból fakadó „kereszteződések" rendkívüli jelentőséggel bírnak. A kötet módszertani kulcsszava tehát a „keresztolvasat" (angolul: „intersection", franciául: lecture croisée). Maguk a szent szövegek is „keresztolvasatok" eredményei, s a két szerző-tudós is keresztezi egymást a szövegek történetkritikai, illetve hermeneutikai olvasatában. A kereszteződésnél találkozás történik, s ez a találkozás esemény. Ráadásul „a történetkritikai módszerbe ágyazott tipológiai bibliamagyarázat olyan bölcseleti elmélkedésnek nyit utat, mely meghaladja a kánon korlátait, s kortárs filozófiai vagy nem filozófiai gondolkodásformákkal érintkezik". (18. o.) A találkozás eseményében tehát nyitás történik, vagyis a könyv nem a Bibliát kutató és értelmező szakembereknek, hanem mindenkihez szól. A kötet következő fejezetei végeredményben esettanulmányok, a szerzők hat ószövetségi szövegről fejtik ki magyarázatukat. Az első kiválasztott szöveg a teremtéstörténet (lMóz 2-3). Lacocque első tanulmánya: Rések a falon, meglehetősen nehéz szakmai értekezés, Ricoeur választanulmánya: Elgondolni a teremtést, már jobban megszólítja a nem kifejezetten szakmai olvasót is. Rámutat, hogy Genezis 2 - szemben Genezis 1 didaktikus poémájával - alapvetően drámai jellegű. Hivatkozik is Ricoeur a Gonosz szimbolikája című 1967-es művének idevonatkozó fejezetére, amelynek magyar kiadását („Az Ádám-mítosz és a történelem eszkatológiai felfogása" In: A hermeneutika elmélete, 1987 és 1998) a kötet nem tünteti fel. A „Ne ölj!" parancsolatáról (2Móz 20,13) szól Lacocque második írása, amelynek Dekalógus-értelmezésére Ricoeur Szerető engedelmesség című fejezete válaszol. A harmadik Lacocque-tanulmány Ezékielnek a szétszórt csontok újraéledéséről (37,1-14) szóló látomását értelmezi, s rámutat, hogy az apokaliptikus kép Genezis 1-2 redivivuma (267. o.). Ricoeur Az immanencia őrszeme címen a prófétai híradás szerkezetéről, majd a jelképrendszer nyitottságáról szól. Ezek után nagyszabású elemzések következnek a 22. zsoltárról. Lacocque rámutat, hogy „a 22. zsoltárt a megfeszítettség egyedülálló helyzetében idézve, Jézus az egyház értelmezése szerint nemcsak a héber textus mélységes jelentését tanította, de összehasonlíthatatlan, meghatározó és végső értelmet is adott a zsoltárnak. Kiváltságos hermeneutikai példája ez annak, hogy egy szöveg jelentése hogyan bővül tovább megfogalmazásának pillanatától kezdve." (341. o.) Lacocque szerint „a zsoltárt Krisztus úgy mondja a kereszten, mintha legelőször mondaná". (347. o.) Ricoeur A panasz mint ima című - talán