Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei

Yahya Kemal Beyath verseiből Bede Anna fordításában Yahya Kemal Beyath (Üszküb [ma Szkopje], 1884 - Isztambul, 1958) a huszadik század első felének-közepének kiemelkedő török lírikusa. Előkelő balkáni család sarja: ősei részt vettek a félsziget meghódításában, szpáhiként birtokot szereztek. A család későbbi sorsa, a költözések hűen tükrözik az Oszmán Birodalom visszaszorulását. Yahya Kemal Beyath előbb Szelanikba - ma Thesszaloniki -, majd Isztambulba került. Tizenkilenc évesen Párizsba szökött: kérdés, hogy a kalandvágy vagy a II. Abdul-Hámid önkényuralma elleni tiltakozás mozgatta-e. Csupán annyi bizonyos, hogy a francia költők - a parnasszisták és a szimbolisták - életre szóló hatással voltak rá. 1912-ben végleg visszatért Isztambulba: tanított az egyetemen, folyóiratot szerkesztett. 1923ban tanácsadóként részt vett a lausanne-i béketárgyalásokon. A továbbiakban hol képviselő, hol diplomata volt. Varsóban, Madridban, később Karachiban is képviselte hazáját. Egy rövid házasságtól eltekintve egyedül élt. Yahya Kemal Beyath viszonylag kevés verset írt: kötetei csak halála után láttak napvilágot. Igaz ugyan, hogy a kötetek anyagát még maga állította össze, címüket is megadta: Kendi Gök Kubbemiz (A saját égboltunk) 1961, Eski Siirin Rüzgäriyle (Régi versek sodrásában) 1962, Rubailer (Rubáik) 1963. Külön kötetben jelent meg Omar Khajjámfordítása: Hayyam Rubailerini Türkce Söyleyis (1963). Yahya Kemal Beyath rendkívül érzékeny az oszmán-törökség hagyományára. Második kötetét oszmánli nyelven írta: ezt a mai török olvasó is csak szótár segítségével tudja olvasni. Első kötetében rendkívül érdekes és fontos szintézist valósított meg: témája majdnem mindig Isztambul és a birodalmi múlt, nyelve az újtörök, rímképleteiben, zeneiségében, hangulatfestésében érvényesülnek a francia formák és vívmányok, de időmértékben ír: az oszmán költészet aruz-metrikáját használja. A szabadverset művelő fiatalabb költőktől - így Orhan Veli Kaniktól (1. Credo 2002. 1-2., 126133. o.) - idegenkedett. Yahya Kemal Beyath verseit nehéz fordítani: a rímes-időmértékes forma önmagában sem könnyű, ráadásul az aruz-metrika szokatlan a magyar fülnek. Örülünk, hogy Bede Anna vállalkozott a fordítás szép, de nehéz munkájára. Ezt megelőzően a Szenvedélyek tengere című antológiában (Európa, 1961) olvashattunk huszonegy Yahya Kemal Beyatli-verset Timár György és Vas István magyarításában. Az alább közölt versek a Kendi Gök Kubbemiz (A saját égboltunk) című kötetből valók. A nyersfordítást magam készítettem, kivéve az Itri című verset, amelynél Sudár Balázs segített - különös tekintettel a mevleví-dervisek zenei kifejezéseire. - a szerk.