Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - VÉGH LÁSZLÓ: Örökségünk és a huszonegyedik század

a település jövője érdekében az adott területen tilos száznál több tehenet legeltetni. Világméretekben például a levegő és a vizek szennyezése, az óceánok halállományának túlzott halászata feleltethető meg a közlegelőknek. A piac terjeszkedése és a szellemi válság Civilizációnk válságának oka a piac társadalmat és környezetet elemésztő hatása, ami azzal magyarázható, hogy az ember nem áll ellen a piaci növekedést mozgató erőknek. Ezért nem maguk a piaci eszközök, hanem az ember a felelős. A civilizációs válság hátterében így az ember szellemi válsága áll. A piaci terjeszkedés, az általa okozott civilizációs válság és a mögöttük álló szellemi válság egymást erősítő tényezők. A piacosított civilizáció közelgő összeomlását nem csupán a nyersanyagok vészes fogyása, a szennyeződés mértéke, hanem a szellemi javakhoz való viszonya is mutatja. Bármely nagy kultúrában, amely hosszabb időn keresztül fent tudta magát tartani, a szellemi értékek felé fordulás és az anyagiakban való mértékletesség a megmaradás alapvetően fontos tényezője volt. A szellemi értékek semmibevétele, hogy csak a készpénzre váltható javak számítanak, a civilizáció bomlásaként értékelhető. Egy civilizáció csak addig virágzik, ameddig a szellemi értékek az elsődlegesek. Az egyénnek el kell tölteni valamivel az időt, le kell kötnie magát, fontosnak, értelmesnek kell, hogy érezze saját létezését, tevékenységét. Ha az időt és energiát egyaránt komolyan lekötő szellemi értékek megrendülnek, az emberek figyelme az anyagiak felé fordul. Korunkban az anyagiak felé fordulás főként a megfeszített munkában jelenik meg. Az emberek nem azért dolgoznak annyit, mert a pénzre feltétlen szükségük van, hanem azért, mert másra már nem is nagyon alkalmasak, csak a robotolásra. Ha egyre több ember egyre többet dolgozik, a gazdaság megerősödik, egyre meghatározóbbá válik. A szellemi területekre egyre kevesebb idő és energia jut, a gazdaság mindenhatóvá válik. Miközben a javak egyre nagyobb bőségben állnak rendelkezésre, az embereknek egyre kevesebb ideje jut a javak élvezésére, mert mindenki egyre jobban siet. A rohanás egyre fokozódik, a megszerzett javakkal már nem tudnak mit kezdeni. Közben az emberek egyre műveletlenebbekké válnak, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Végül is a gazdaság sem növekedhet a végtelenségig, forrásait kimerítve összeomlik. Ez már a civilizáció vége. Ha az ember a képességeit elsődlegesen az anyagi javak gyűjtésére, halmozására használja, akkor nem él adottságainak megfelelően és életmódja rombolja természetes környezetét. Ekkor azonban, mint a természet rendjétől idegen elemnek, pusztulnia kell. Nem csupán azért, mert elpazarolja az energiát, a nyersanyagokat, szennyezi a környezetet. Hanem azért is, mert az ilyen emberek a többi embert, saját gyermekeiket is elsősorban a pénzhez mérik. A gyermeket nem mint új és megismételhetetlen esélyt, isteni ajándékot tekintik, hanem mint gazdasági tényezőt: költséges dolog, ráadásul a személyes szabadság és érvényesülés korlátja. Úgy vélik, nincs rá túl nagy szükség: ezért a társadalom gyorsan elöregszik és eltűnik.