Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

TÓTH KÁROLY: „A tradicionális kegyesség védelmet nyújt"

(keresztelés, esküvő, temetés) keresztyének képezik. A népszámlálás vallási adatai tehát semmiképpen sem tükrözik a hit mélységét és minőségét. Már itt megjegyzendő, hogy a politikai fordulatnak később ebben az összefoglalásban is érintett vallási törvénye által előírt hivatalos regisztráció 136 felekezetről tud, eltérően a népszámlálásban megjelent 260 vallástól. A hivatalosan nyilvántartott vallások száma 1989-ben bekövetkezett politikai fordulat óta robbanásszerűen megnőtt. Akkor összesen 35 vallást (egyházat, felekezetet) regisztráltak hivatalosan, amíg most számuk már 136. Történelmi egyház: egy fogalom hátteréről Magyarországon az Alkotmány szerint az egyház az államtól elválasztva működik [60. §. (22) bekezdés]. Az egyház és állam viszonya hazánkban is eltér a más országokban érvényes szabályoktól. Bár a törvények kimondják a vallások jogi egyenlőségét, de a viszonynak nincs egyetemes, minden európai ország által elfogadott modellje. A rendszerváltás során alkotott 1990. évi IV. törvény „a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos parlamenti és társadalmi viták a közvélemény érdeklődésének az előterébe állították a „történelmi egyház" kifejezést. Ennek a fogalomnak igen messzire, évszázadokra visszanyúló és bonyolult előtörténete van. Csak az általános magyar és egyháztörténeti visszapillantás fényében lehet választ keresni arra a kérdésre, hogy a demokratikus jogállam - bár a modern fejlődés eredményeként az állam és az egyházak elválasztásának elvén áll miért viszonyul különleges módon azokhoz az egyházakhoz, amelyeknek intézményeit támogatja. A kettősség kitűnik az említett törvény preambulumából, amely kimondja, hogy (eltérően a volt diktatúra államától) „a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezői". Jóllehet az egyházak és vallások a magyar törvények előtt egyenlőek, mégis - a „történelmi egyházak" címszó alatt - mintha egyesek „egyenlőbbek" lennének. Ennek az ellentmondásnak feloldását csak akkor lehet megkísérelni, ha vázlatos egyházjogi áttekintést adunk - még a „túlegyszerűsítés" vádját is vállalva. A magyar államiság több mint ezeréves történetét hét szakaszra osztjuk: A magyar államalapítástól - a királyság létrehozásától - a mohácsi vészig (1001-1526) Az európai államiság kiépítése a kereszténység felvételével párhuzamosan történt. Első királyunknak, Szent Istvánnak azzal a döntésével indult ez, amellyel a kereszténység nyugati ágát honosította meg. Ő nemcsak II. Szilveszter pápától kapott koronát, hanem a magyar királyokat évszázadokon át a pápák által kinevezett esztergomi vagy kalocsai érsekek koronázták meg. A történészek ugyan hangsúlyosan jelzik azt, hogy a kereszténység keleti ágával, az ortodoxiával (Bizánc) is ápolt Magyarország nemcsak államiságának kezdetén, hanem később is eleven kapcsolatokat. De az államrend kiépítése és megszilárdítása a Nyugat-Európában kulcsszerepet játszó római katolikus egyház keretei között történt. Évszázadokon át a legmagasabb állami hivatalokat - nem kimondott elv szerint, de mégis - katolikus egyháziakkal töltötték be. Egyházi mél-