Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - VÉGH LÁSZLÓ: Örökségünk és a huszonegyedik század

kereinek feltárása elsősorban a vallásos, a bölcsész gondolkodás feladata és ez adhat útmutatást a tudományos gondolkodás számára, hogy mit tehetünk az emberiség túléléséért. A protestáns gondolkodás számára, amely alapvető jellemzőjének tartja, hogy állandóan vizsgálódik és keresi az írásnak a mához szóló üzenetét, különösen fontos, hogy megfelelő választ adjon arra, ténylegesen mi okozta a modern ember szellemi eltévelyedését. Ez már csak azért is lényeges, mert, mint tárgyalni fogjuk, a keresztény nagyhatalmak a történelem során komoly szerepet játszottak abban, hogy civilizációnk a jelenlegi válságos helyzetbe j utott. Természetesen a keresztény gondolkodásnak meg kell fogalmaznia azt is, hogyan viselkedhet, miként gondolkodhat a mai ember, miközben az emberiség egésze a végromlásba sodródik. Az értekezésben először röviden áttekintjük, milyen módon használja az ember az értelmét, majd a vallásos világszemlélet alapvető jellemzőivel foglalkozunk. Ezután tárgyaljuk, mennyire meghatározó a vallások szerepe az emberi gondolkodásban, civilizációk létrejöttében és fennmaradásában. A civilizációs válság környezeti, gazdasági és egyéb tüneteinek ismertetése után vázoljuk, honnan eredhet a mindezeket előidéző szellemi válság. Ezután megkísérlünk választ keresni arra, miben kell megváltoznunk, mire kell figyelnünk, majd vázoljuk, milyen gazdasági, politikai átalakulások útján oldhatjuk meg a civilizációs válságot legalább itt, Európában. Az emberi értelem használatának módjairól Az emberi civilizáció fejlődésének meghatározó tényezője, miképpen használja fel az ember az értelmét. Látni fogjuk, hogy ez a vallásos gondolkodás számára is kulcskérdés.

3 Az értelmes ember a világ rendjét észlelve lett annyira sikeres, vált a bolygó urává. A rend felfedezése mintázatok felismerését jelenti. Az ember a talált mintázatokat elraktározza az emlékezetében és az újabb észleléseit a már ismertek alapján rendszerezi, értelmezi. Keresi, mi a közös a mostaniban és a régiekben, milyen újabb kapcsolatokat lehetne találni a dolgok között. A nagy kérdés az, milyen erősen függnek össze a világ dolgai. Ha a kölcsönhatások nagyon erősek, akkor egyiket sem lehet a többitől függetlenül vizsgálni. A bölcsesség és az okosság az emberi értelem használatának két módszeréhez köthető. Hogy melyikhez érdemes folyamodnunk, az mindig attól függ, mennyire nagy az a terület, amivel éppen foglalkozunk. A bölcsesség a világ dolgait, jelenségeit a tapasztalatok összessége alapján igyekszik értelmezni. A bölcs azt keresi, hogy amit vizsgál, ahhoz hasonló hol fordult már elő korábban a történelem során, mikkel vethető össze, mi lehet a mostaniban a közös a már ismertekkel. A bölcs képzelőerejének felhasználásával hasonlóságokat keres és ezekre alapozva mond ítéletet valamiről. A véleménye éppen ezért sokszor nehezen érthető, nem is mindig elég világos az, mit miért mond, sőt sokszor az sem nyilvánvaló, hogy mit is akar kifejezni. A bölcs által mondottak elfogadhatósága nem véleménye bizonyíthatóságán, hanem a bölcs elismertségén, tekintélyén nyugszik, azon, hogy korábbi mondásai, előrejelzései az idők folyamán mennyire állták meg a helyüket. Az okosság az adott dolgot, jelenséget önmagában igyekszik megvizsgálni, megérteni. Ennek az a feltétele, hogy a vizs-