Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - DUBSKY MERCÉDESZ: Fejezetek az Aszódi Evangélikus Egyház Algimnáziumának történetéből 1863-1912

5. A tanulók társaikat csak komoly okból és rövid időre látogathatják. Mivel a tanulók az iskolai óraközökben elegendő időt nyernek arra nézve, hogy egymással barátságosan eltársaloghassanak, lakásukon a gyakori, hosszas látogatásoknak helye nincs; különösen figyelni kell arra, hogy a tanulószoba diáktanya ne lehessen; ahol több tanuló van egy szálláson, ott a békés együttmunkálkodás és egyetértés szelleme legyen otthonos. 6. A tanulónak okos elővigyázattal óvnia kell egészségét. Az emberi szervezetnek a napi eledelen kívül legfontosabb tápláléka a tiszta levegő és tiszta víz, azért a tanulók és háziak ezekről a szükségletekről, mint amelyek a testi szervezet életében építő és romboló erejüknél fogva rendkívüli hatásokat eredményezhetnek, a szoba gyakori szellőztetésével, jó és friss ivóvíz nyújtásával lelkiismeretesen gondoskodjanak. Különösen ajánlatos, hogy a szobába lefekvés előtt éjjelre tiszta levegőt zárjanak, mert csak így lehet a pihenés teljes, így meríthet erőt test és lélek a nap munkájának fáradalmai utáni a holnap új kötelességeinek teljesítésére. Gondosan vigyáznia kell a tanulónak arra is, hogy az időjáráshoz mérten, az évszakok változó hőmérsékletének megfelelően öltözködjék; ezzel sok betegségnek veheti elejét. Mivel a tanulók könnyelmű óramulasztása szigorúan tiltva van, a háziak a mulasztást csak komoly okok alapján igazolják; minden visszaélésről a tanári karnak, betegség esetén pedig a gimnázium orvosának jelentést tenni kötelesek. 7. A tanulónak megjelenésében és viselkedésében szerénynek, illemtudónak kell lennie; magatartása sohasem lehet bántó, vagy éppen sértő; felnőttekkel szemben csak a szelíd engedelmesség lehet helyénvaló. Ruházata legyen mindig rendes és gondosan tiszta; általában lelkének, testének tisztasága tükröződjék egész külsején. Mindezek tekintetében is a környezet példaadása lehet a leghathatósabb erő a tanuló nevelésének nagy munkájában. 8. A tanuló minden körülmények között legyen igazságszerető s előre gondolja meg, hogy minden cselekedetéért felelősséggel tartozik. Az igazmondás erényét kell gyakorolnia még akkor is, ha az saját hibájának feltárásával vagy esetleg büntetésével járna. Általában a felelősség gondolatát kell felébreszteni és megszilárdítani a tanuló lelkében; azt a gondolatot, mely arra ösztönzi a tanulót, hogy cselekedetének végrehajtása előtt öntudatos mérlegeléssel vessen számot a maga s a mások értékes javával s cselekedetének következményeivel. A tanuló ügyében vagy a házi körben felmerülő kérdések részrehajlatlan elintézése a háziak részéről a legnagyobb biztosíték lehet arra nézve, hogy a tanuló lelkében a megalkuvást nem tűrő igazságérzet kifejlődhessék. 9. Legyen a tanuló vallásos. A vallásos érzés fejlesztését a háziak ápoló gonddal segítsék elő. Imádsággal kezdje a tanuló a napot s imával zárja be. Isten előtt hitéről ne csak magánosan, zárt ajtókon belül, de templomában is tegyen tanúbizonyságot. A családi kör nevelése indítsa a tanulót arra a benső megalázkodásra, mely kétségtelen bizonyossággal érzi át, hogy a gyenge, véges ember életének minden java a végtelen hatalmú örök Isten kezéből származik, aki nemcsak lesújtja a gonoszt, de áldó kegyelmét nyújtja azoknak, akik őt szeretik s neki tetsző életet élnek. 10. Legyen a tanuló erkölcsös. Mindenkor híven, ingadozás nélkül kövesse a lelkiismeret íratlan örök törvényének intő szavát, mely az élet szövevényes viszonyai között mindig megmutatja a jónak, helyesnek útját. A családi kör nevelje a tanulót arra az igazságra, hogy a nyugodt, tiszta öntudat az emberi élet legbecsesebb tulajdona; nevelje arra a készségre, hogy ne a bűnhődés félelme miatt kerülje a rosszat, hanem azért kövesse a jót, mert