Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - EVA-SOFI ERNSTELL: Bethlen Gábor ajándéka

Gusztáv Adolf és a királyi fegyvertár Föntebb már említettem, hogy Gusztáv Adolf átszervezte a svéd államot. Olyan intézményeket hozott létre, amelyek ma is működnek. így azt lehet mondani, hogy a királyi fegyvertárat is megváltoztatta, lényegében múzeummá alakította. Két öltözéket, amelyet a lengyel hadjárat során viselt, átadott a királyi fegyvertár jogelődjének, azzal az utasítással, hogy örök emlék gyanánt őrizze. 1627. május végén a svéd csapatok rohammal bevették az erődítést Kleinwerdernél, s miközben átkeltek a Visztulán, egy lövedék hátulról a király jobb csípőjét érte. Ugyanazon év augusztusában Gusztáv Adolf még egyszer megsebesült a Dirschau közelében vívott csatában. Egy muskétagolyó érte a nyakát, a jobb válla közelében. A két ruházat - a drámai eseményekre utaló golyóütötte lyukakkal és vérfoltokkal - egyfajta nemzeti hagyományt teremtett. Streiff - a király lova a lützeni csatában - később kiállítási tárgy lett: konzerválták. Őrizzük XII. Károly ruházatát, amelyet akkor viselt, amikor norvég hadjárata során - 1718-ban - a halálos lövés érte. Kiállítottuk III. Gusztáv öltözékét, amelyet a stockholmi operaház álarcosbálján viselt 1792-ben, amikor meggyilkolták. Ezeket a darabokat nem azért őrizzük, mintha híres mesterek készítették volna őket vagy nemes anyagból - aranyból, gyémántból - volnának. Csupán úgy őrizzük őket, mint emléktárgyat, mementót, egy személy, egy király emlékét. Sunt lacrimae rerum... Ezek a tárgyak ékesszólóan bizonyítják, hogy amiről a történelemkönyvekben tanulunk, valóban megtörtént. A 17. században élő nép számára pedig nem csak bizonyítékként és közvetlen híranyagként szolgáltak, hanem a népszerűsítés, a tömeghatás eszközeit is képezték - jóval a televízió megjelenése előtt. Fegyverek, páncélok, ajándékok és ünnepi díszek A királyi fegyvertár gyűjteményei nagyszerű nyergeket, hintókat és egyéb műtárgyakat őriznek. Koronázáson, esküvőn, temetésen és más ünnepi alkalommal használták őket: valamennyi a svéd monarchiához kapcsolódott. Láthatjuk a királyi ruhákat, fegyvereket, páncélokat stb., végül - mint már megemlítettem - 1628-tól kezdődően a svéd történelem néhány drámai mozzanatának emlékét. Tudnunk kell, hogy a 19. század óta az egykori királyi ruhatár is a királyi fegyvertárhoz tartozik. A gyűjtemények legpompásabb és legkülönlegesebb darabjai a svéd királyoknak szánt - külföldről érkezett - ajándékok. Itt a lovasfelszerelés dominál, mert az ilyen készletet igen nagyra becsülték, minden egyéb között, amit az uralkodónak egyáltalán ajándékozni lehetett. Természetesen paripákat is küldtek. Az ajándékok kölcsönös átadására többnyire akkor került sor, amikor a diplomáciai megállapodásokat aláírták. A diplomáciával összefüggő ajándékozás - vagy akár a megvesztegetés - minden időben a politika részét képezte. De más fontos alkalmakon - esküvő stb. - ugyancsak ajándékokat adtak át. Bethlen Gábor ajándéka föltétlenül a legrégebbiek közé tartozik. Talán az a küldöttség hozta Svédországba, amely 1626-ban indult hozzánk. Valószínűleg a svéd király is