Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
TÓTH KÁROLY: „A tradicionális kegyesség védelmet nyújt"
(Credo 200 3/1-2 _„__ ^^^^^^^^, „ v „.. ; ,. ;; , ;;; ., v . ;:;;; „ ;; ,.. ; , v „„, Apostoli Egyház, Ókatolikus Egyház stb. A kegyességi irányzatok az egyes felekezeteken belül is nagy eltérést mutatnak, sőt a „kisegyházakban" szakadásokhoz is vezettek. A vallási térkép ezért rendkívül tarka. 2. Apseudo egyházak (az új kijelentés vallásai): „Jehova Tanúi", „Hit Gyülekezete", mormonok, moonisták. 3. Keleti vallások, melyek között az aktivitás sorrendjét tekintve megemlítendő a „Hare Krisna", a buddhisták és az iszlám. Követőik azonban, ahogy fentebb mondtuk, nagyon kevesen vannak. 4. Az új filozófiai irányzatok: a szcientológia (elsősorban álcázva, főleg a sikerre törekvő érdeklődési körökben tapasztalható), működését azonban a rejtőzködés miatt igen nehéz nyomon követni. A „New Age" próbálkozásairól nincs jelzés. 5. Az „ősmagyar vallások": szakértők véleménye szerint ebben a vonatkozásban sem lehet jelentősebb fejleményről beszélni. A témával foglalkozók egyértelmű véleménye szerint a legkülönbözőbb új vallási mozgalmakhoz, illetve szektákhoz tartozók száma a mai Magyarországon nem lépi túl az összlakosság 1,5-2%-át, azaz legfeljebb a 200 ezer főt.* „Hódításuk" első renden a divatossá vált „vallásosságnak", a spirituális vákuumnak és a „keresésnek", valamint a gazdasági elszegényedésnek tulajdonítható. A magyarországi vallási helyzetet tekintve kimondható, hogy • félelemre és pánikra ugyan nincs ok, de a folyamatos figyelésre, az elemzésre és a tájékoztatásra nagy szükség van. A történelmi, hagyományos egyházak (római katolikus, református, evangélikus) nem működtetnek szektaszakértőket. Két egyházilag nem hivatalos intézmény azonban van: a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke (római katolikus háttérrel), az Ökumenikus Tanulmányi Központ (protestáns, főleg református és evangélikus háttérrel), amelyben részt vesznek a római katolikusok, az ortodoxok és a kisegyházak is. Ez utóbbi fontos tájékoztató és elemző tanulmányokat jelentetett meg a szektakérdésben. Nem szerénytelenség némelyre utalni. Protestánsok - kisegyházak - szekták (1991. december) „Senki titeket meg ne tévesszen..." (1992. december) „Uj vallások" a bibliai hit mérlegén (1994. június) Őrizkedjünk az „idegen tanításoktól" (1995. december) A téma iránti érdeklődésre jellemző, hogy ezeket a tanulmányokat külön kötetben még kétszer kellett kiadni: 1996-ban „Minden vallás egyház?" címmel és 2000-ben a „Jubileum vagy világvége?" című kötetben. Az európai országok állam-egyház viszonyának alakulásáról - ugyancsak az Ökumenikus Tanulmányi Központ kezdeményezéseként - a Theologiai Szemle 1999. évi számaiban egész sorozatot olvashattunk; de nemzetközi ökumenikus konferenciát is szervezett a Tanulmányi Központ 1997-ben (szeptember 21-25.), amelynek anyaga angol és német nyelven is megjelent. * Részünkről némileg túlzásnak tartjuk a kettőszázezres létszámot. Azonban itt is hangsúlyozzuk, hogy az új vallások hívei nagyobb részben nem közölték felekezeti hovatartozásukat a népszámláló biztosokkal. - A szerk.
