Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
Figyelő - NÉMETH ZOLTÁN: „Mi haszna is, mi haszna?" (Heinz Zahrnt: Mire jó a kereszténység?)
teológiának az ember keresésére kell indulnia, és még akkor is súlyos kérdés marad, hogy mit tud kezdeni vele, ha megtalálta. Zahrnt könyvének azonban korántsem csak a keresztyénséget tagadók vagy annak hátat fordítók számára van megfontolásra méltó üzenete a keresztyén hitről, hanem maguknak a keresztyéneknek is. Mert keresztyénnek lenni, pontosabban fogalmazva Istennek azt a mondanivalóját, amit Jézusban és Jézus által mondott el nekünk, helyesen érteni, egyáltalán nem könnyű és nem magától értetődő. A keresztyén teológia története során térben és időben szerteágazó tévutak nyíltak. Zahrnt bejárja velünk ezeket az utakat, és ezáltal segíti a keresztyén olvasót, hogy saját hitét, Istenről, Jézusról alkotott képét korrigálhassa, amennyiben az korrekcióra szorul. Ha az olvasó a szerzőnek köszönhetően kész szembesülni önmagával, kész levonni saját hitére nézve is a konzekvenciákat, akkor egyszerre lesz számára Zahrnt könyve megrázó és felemelő. Megrázó felismerés, hogy Jézus tanítása és személye sokkal inkább képezhetné korunk - és talán minden korok - keresztyénségével szemben egy elképzelt perben a vád alapját, mintsem az ártatlanságát bizonyító védőbeszéd érveit. Felemelő érzés ugyanakkor felfedezni, hogy az ehhez hasonló felismerésekből született mindig újjá, kapott új lendületet a hit, a keresztyénség, a teológia, az egyház. E sorok írójának gondolatai és érzései sajnos szétválaszthatatlanul és megkülönböztethetetlenül összefonódtak Zahrnt könyvének gondolataival, ráadásul könnyen meglehet, hogy tévesen. Hogy ez kiderüljön, illetve, hogy Zahrnt könyve hamisítatlanul szóljon hozzánk, természetesen magát a könyvet kell kézbe venni. Az érvek sorában azonban ez a legutolsó és legcsekélyebb érv, ami Zahrnt könyvének elolvasása mellett szól. Németh Zoltán