Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Figyelő - LADÁNYI SÁNDOR: „Szenvedem békével..." („Vitetnek ítélőszékre..." Az 1674-esgályarabper jegyzőkönyve)

szervezkedés megtorlására irányuló lépéseket is nagyon helyesen beilleszti e folyamatba. Az egykorú nyomtatott irodalom és a későbbi feldolgozások felhasználása mellett levéltári forrásokra is támaszkodik S. Varga Katalin. Az előzmények egy fontos kérdése, problémája a Vitnyédi-féle, állítólagos levelek többször felbukkanó kérdése. Mivel eredeti példányokat a vád sem tudott felmutatni, az a nézet vált uralkodóvá, hogy hamisítványokról van szó, vagyis az egész véres színjátéknak nagyon is koncepciós per „íze" van. - A per lefolyása alfejezetet nagy alapossággal, hatalmas forrásismeretre támaszkodva készítette el szerzője. - A per jegyzőkönyve részben a „jegyzőkönyv" szerkezetét, vitáit vizsgálja a szerző, kitérve még máig sem tisztázott egyes kérdésekre, összefüggésekre, vagy vélt összefüggésekre, amelyeket perdöntő, hiteles bizonyítékok hiányában - természetesen - nem is zár le. - A textusokról cím alatt az eddig közismert másolati példányokon kívül - korábban is meglévő, de szélesebb körben kevéssé ismert „újabb" példányok meglétét S. Varga Katalin viszi be a köztudatba. - Végül a Néhány megjegyzés a kötet használatához hasznos gyakorlati tanácsokat is ad, felhívja a figyelmet a jegyzőkönyv kétnyelvű (latin eredeti és magyar fordítás) szövegét követő, nagyon fontos, hasznos kiegészítésre, így A perbe fogott prédikátorok névjegyzéke részre, amely alfabetikus rendben közli a per anyagában fellelhető prédikátorokat, azok szolgálati helyét (ha az megállapítható), a helynevek mai változatát és a megyét, amelyben az illető helység található. - Ezt követően az Egy peregrinációs emlékkönyv képei Hodosi Sámuel (1654-1740) református lelkész, dunántúli püspök - aki maga, ha gályarabságot nem is, de 1702-ben Völkra római katolikus püspöktől bő egyéves fogságot szenvedett -17. századi Album Amicorumát, peregrinációs albumát ismerteti (amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őriz), illetőleg az abban található, ismeretlen rajzoló tollrajzaiból közöl 15-öt. - A kötetet Személyi adattár, Névmutató, áttekintő térkép azokról a településekről, ahonnan a prédikátorokat beidézték, valamint angol, német és holland nyelvű összefoglalás egészíti ki. A Személyi adattár eddig a legteljesebb „gályarab-lexikon", amely az ismert adatokat összefoglalóan adja (az egyes személyeket, akiknek csupán neveiket ismerjük, a már említett, A perbe fogott prédikátorok névjegyzéke tartalmazza. A 17. századi névírásoknál igen sok a bizonytalanság, ebből eredően a névelírás-„néwariáció", névtévesztés is, amelyek korrigálására ez a kiadvány - természetesen - nem vállalkozhatott). A kötet lapjának belső szélein, valamint a borítólapon facsimilében részletek találhatók az eredeti dokumentumból, amelyek alapján fogalmat nyerhet a laikus olvasó is a 17. századi írásformáról. A „Vitetnek ítélőszékre..." Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve című kötettel a 17. század szakirodalma jelentős mértékben gazdagodott. Köszönet illeti érte mind S. Varga Katalint, mind a pozsonyi Kalligram Kiadót. Szép kivitelű, ízléses formájú, tiszta tükrű, terjedelméhez képest könnyű (de nem könnyű fajsúlyú!) és nem utolsósorban a két nyelv (latin és magyar) egymás melletti közlése mellett szép, érthető, olvasmányos, élvezhető magyar nyelven fér hozzá most már mind a szakkutató, mind a „csupán" érdeklődő olvasó egy igen jelentős 17. századi dokumentumhoz. Ladányi Sándor