Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Figyelő - DÉR KATALIN: Két könyv Jézus példázatairól (Mártonffy Marcell: Az újszövetségi példázatok irodalma. Poétika és teológia. Kozma Zsolt: Jézus Krisztus példázatai)

Két könyv Jézus példázatairól Mártonffy Marcell: Az újszövetségi példázatok irodalma Poétika és teológia (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.) Kozma Zsolt: Jézus Krisztus példázatai (Iránytű Alapítvány, h. n., 2002.) Mártonffy Marcell könyvét lapozgatva a példázatkutatás utóbbi évtizedekben végbement fejleményeihez az olvasó óhatatlanul azt a mélyértelmű irányváltást asszociálja, melynek során az Ige befogadásának a Héber Bibliában uralkodó metaforáját, a .beírás, bevésés' monolit változatlanságra utaló képét az Újszövetségben a ,mag > meggyökerezhet)és > gyümölcs' képsor váltotta fel a növekedésnek, a megértés dinamikus folyamatának új hangsúlyaival. Jézus példázatainak anyaga igehirdetésének legsajátabb, leghitelesebb része, kutatástörténetének fordulatai a bibliai hermeneutika alakulásának is kitüntetett állomásai. Az értelmezést a 19. század végéig az allegorizmus uralta. Eszerint a példabeszédek sokszínű képi világa „mögött" valami megmagyarázhatatlan okból lényegében folytonfolyvást ugyanazt a néhány invariábilis dolgot, eszmét, fogalmat találjuk: a két vak, két koldus, két testvér etc. a két népet, zsidóságot és pogányságot, a vészhelyzetben lévő ember a bűntől sebzett emberiséget jelentené, és így tovább; ez a felfogás a történetkritikai kutatások nyomán erőteljesen megkérdőjeleződött. Az anyag irodalmi, műfaji, poétikai jellegzetességeinek feltárását először szintén a történetkritikai érdeklődés, majd a jézusi ipsissima verba elkülönítésének igénye motiválta. Ám világossá vált, hogy az ún. „eredeti" textus és útja a kanonizált formáig többnyire csak feltételesen, sok kérdőjellel reprodukálható, miközben a szövegek szétdarabolása, a rendelkezésre álló végső verzió másodlagos gyülekezeti képződménnyé degradálása kevéssé segítette az igehirdetés gyakorlatát. Az esztétikai sajátosságok vizsgálatát a teológiai mondanivaló keresésének szolgálatába állító kutatás azután hamarosan a példázatok „örök érvényű tanulságáról" alkotott hagyományos elgondolás revideálására vezetett. Mártonffy Marcell eredeti célja az volt, hogy az utóbbi évtizedek példázatkutatásában nyomon kövesse azt a folyamatot, amelyben a szöveg nyitottságára fogékony irodalmi hermeneutika és az attól dogmatikailag rögzíthető tanulságokat váró teológiai hermeneutika, e két látszólag ellenérdekelt disciplina mégis termékeny kapcsolatra lépett, és hogy e „kölcsönösség szempontjainak legalább részleges rendszerezésével" járuljon hozzá párbeszédükhöz (12). Ám a szisztematizálást maga az anyag „mindenkor szituatív hermeneutikája" tette feleslegessé, vagyis az a felisme-