Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Észt költők Kányádi Sándor tolmácsolásában

Viivi Luik (1946-). Költő, prózaíró és gyermekíró. Pilvedepüha (A felhők ünnepe) című első verskötete az újabb észt költészet érzelmi lírájának legnagyobb figyelmet keltő debütálása volt. Legszembetűnőbb vonása a szerző élményszerű, hangulatgazdag kapcsolata a természettel. Sok nyelvre lefordították a közelmúlt történelmével foglalkozó Seitsmes rahukevad (A béke hetedik tavasza) (1985) ésAjaloo ilu (A történelem szépsége) (1991) című kisregényeit, ez utóbbi magyarul is megjelent. Verseit elsősorban Kányádi Sándor, Tandori Dezső, Veres Miklós és Jávorszky Béla fordították magyarra. A RÉGI VILÁG A bokrok alatt tyúkok kapirgálnak, Ablakhoz nyomja orrát a gyerek. Mennykövekkel, ólommal rakva szállnak, vénséges vén sötétlő fellegek. Por kavarog az útelágazásnál, s olyan nagy szemű jég kopog, pereg, amilyet talán még sohase láttál: ontja magából a vad förgeteg. Édesanyám, kezét ölébe ejtve, csak nézi a nagy időt szótlanul. A két út belevész aförgetegbe, s a harmadik az égre magasul. ANYÁM LEVELE Gyere már haza, lányom, itthon nagyobb a nyár. Megérett már az alma is a tanya hátsó végiben. Hüvelyesül a cukorborsó is, a finom levesnek való. A városban mind városi házak vannak Csupa istenverte kőrengeteg.