Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról

arra, hogy ezt a gyakorlatot szélesebb körben is érvényesítse. Ennek eredménye többek között az amerikai kivándorlás révén az „új világ" erkölcsi, politikai életének megalapozása lett, melynek nyomai az amerikai gondolkodásban máig érezhetők. A magyar protestantizmus életében is kiemelt szerep jutott a Szentírásnak. A katolicizmussal való éles és hosszan tartó szembenállás miatt a Szentírás szerepe nálunk még inkább fölértékelődött, tárgyiasult formájában - főleg református körökben - mármár kultikus tárgy lett, bizonyos értelemben a reformáció által kiiktatott középkori eredetű keresztény szimbólumok helyére lépett. A Szentírás hazai mitizálásának okait keresve hadd utaljunk itt csupán arra, mekkora buzgalommal szorgoskodott Szenei Molnár Albert a Vizsolyi Biblia újbóli megjelentetése körül (Hanaui Biblia, 1608), hogy mekkora egyéni áldozatot hozott az erdélyi nyomdászmester, Misztótfalusi Kis Miklós az Aranyos Biblia (Utrecht, 1685) hollandiai megjelentetéséért, vagy hogy milyen viszontagságos utat járt be Komáromi Csipkés György debreceni prédikátor Leydeni Bibliája (1675/1718). A magyar bibliafordítások ősforrásának, a Károlyi-bibliának a titkára legélesebben talán Németh László mutatott rá: „Van az alkotásnak egy nagyobb hitele, mint a pontosság és a szépség: az erőfeszítés, amely a művet létrehozta... Az igazi irodalmi művet a nagy ellenállás ellen szegett, nagy hit hívja világra, enélkül a virtuozitás széthull, s a fölény fölényeskedéssé válik."

19 Bizony alig van a magyaron kívül még egy nemzet, melynek kultúráját ilyen mélyen áthatotta volna a Biblia világa. Ennek emlékét szekularizált világunkban is élénken őrzi nyelvünk, gondolkodásmódunk, történelemszemléletünk, de különösképpen irodalmunk. Egyetlen konkrét példát idézve, a kora újkori magyar protestáns történelemszemléletet meghatározó zsidó-magyar sorspárhuzam

20 révén az Ószövetség komor képeinek, profetikus, apokaliptikus elemeinek a nemzettudatban való rögzülése szembetűnő magyar protestáns műveltségelem, aminek nemzeti Himnuszunk az egyik legbeszédesebb példája. A reformáció, modern szóhasználattal élve, biblioterápiát végzett népünk életében. A bibliaolvasás rendszeres gyakorlata révén részesült ugyanis a magyarság először az olvasás csodájában, tapasztalta meg az olvasás gyógyító hatását. A bibliaolvasás megtermékenyítő erejéről olyan újabb kori példák is tanúskodnak, mint például Ady Endre költészete. S mi a helyzet ma, hogyan is tekint korunk magyar embere a Könyvek Könyvére? A több évtizedes tiltás, rosszallás után ma mintha lenne hazánkban némi reneszánsza a Szentírással való ismerkedésnek. Ma már valamire való magyar irodalmi tankönyv nem mellőzi például a Biblia ismertetését. Az igazi kérdés azonban a mai magyar protestantizmus számára az, hogy vajon fel tudja-e használni, s ha igen, hogyan, ezt az új helyzetet, eredeti célja, az evangélium hiteles megszólaltatása érdekében. A szellemi környezet ugyanis e tekintetben nem igazán kedvező, hiszen Gonda László szavait idézve: „A modern elme egyfajta hermeneutikai csapda foglya: a Szentírással való találkozásakor eleve egyfajta »elozetes ertelmezes« határozza meg a gondolkodását, és ezáltal világképe, az esetek döntő többségében, érintetlenül kerül ki a találkozásból."

21