Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

ségemnek eleget téve meglátogattam Brazíliát, igyekeztem szinte minden alkalommal Säo Leopoldót felkeresni, ahol Brakemeier teológiai tanár tanított és lakott. Tájékoz­tattam őt a Világszövetségben folyó munkáról, és meghallgattam véleményét, meglá­tásait a latin-amerikai egyházak körében folyó eseményekről. Szinte pihenésnek szá­mított, ha ilyen alkalmakkor maradt időnk aktuális teológiai kérdések megbeszélésére is. Amikor Dr. Brakemeiert 1990-ben megválasztották a Világszövetség kilencedik el­nökének, én már nem voltam munkatársa a szövetségnek, de tudósítóként jelen vol­tam az alkalmon a brazíliai Curitibában tartott nyolcadik nagygyűlésen. Ott természe­tesen találkoztam vele, és azután is, amikor valamilyen gyűlés vagy megbeszélés miatt Genfbe érkezett az új elnök. Ilyenkor kerestem a találkozási alkalmakat. Ezeknek ő is örült és tájékoztatott egyházának munkájáról, valamint a latin-amerikai keresztyénség gondjairól. Amikor 1997-ben az LVSZ 50 éves fennállását ünneplő, kilencedik nagygyűlését tartotta, Dr. Brakemeier elnöki mandátuma is lejárt. Ezt követően visszatért a Sao Leopoldó-i teológiára és folytatta megszakított professzori munkáját, amelyet azóta is végez. Reménységem szerint eredményei még sokáig segítséget jelentenek a Világszö­vetség tagegyházainak a teológiai munkában. * * * Amikor ennek a visszaemlékezésnek első kézirata elkészült 5 , befejeződött a Világszö­vetség Hongkongban tartott kilencedik nagygyűlése, amelyen megválasztották Brake­meier elnök utódját, Krause Christiant, a németországi Braunschweig tartomány (ál­lam) evangélikus egyházának a püspökét. így már a jelen tanulmány első kéziratában meg tudtam említeni ezt az eseményt, mert az új, azóta is szolgáló elnököt is jól isme­rem, akár az eddigi kilenc elnököt. Amikor 1971-ben Genfbe kerültem, Krause lelkész az Egyesült Németországi Evangélikus - Lutheri Egyház Hannoverban levő, központi irodájában missziói előadóként munkálkodott és e minőségében - évente legalább egyszer - részt vett az Egyházi Együttműködési Bizottság ülésén. Ezeken az összejö­veteleken, megfigyelőként, legtöbbször ő képviselte a németországi evangélikusságot. A találkozási alkalmakra nemcsak Genfben került sor, hanem Chilétől Szingapúrig és Észak-Amerikától Libériáig a világ sok helyén. Különösen jól emlékezem az utolsónak említett ország fővárosában, Monroviában tartott gyűlésre, ahol ottlétünkkor katonai forradalom tört ki és az akkori államelnököt kivégezték. A konferencia kb. 120 részt­vevője nem hagyhatta el a szállodát, ahol lakott és ahol a gyűlést tartottuk; senki sem tudta, hogy milyen veszélyek várnak az itt egybegyűltekre a helyi politikai helyzet gyökeres megváltozása miatt. A résztvevők közül Krause lelkész tűnt ki egyrészt bölcs nyugodtságával, másrészt fáradhatatlan igyekezetével, hogy a világ sok részéből egy­begyűlteket megnyugtassa és őket lehetőleg minden kártól és veszedelemtől megvéd­je. Később a kétévenként megtartott Német Egyházi Napok 6 megszervezése lett a fel­adata és innen hívták el a Braunschweigi Tartományi Evangélikus Egyház püspökének. Azóta, hogy Krause Christian püspököt a Világszövetség tizedik elnökévé megvá­lasztották, lassan öt esztendő múlt el. A tervek szerint 2003-ban kerül sor Kanadában az LVSZ tizedik nagygyűlésére, amikor új elnököt választ a szervezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom