Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

zatása lejárt és átadta Kibira tanzániai püspöknek. A következő évben - 1978-ban átvette a finn egyház vezetését: kinevezték Turku érsekének. Ugyanebben az évben került sor a VI. Latin-amerikai Evangélikus Kongresszusra Bogotában, ahol az egybegyűltek nem csupán saját gondjaikat tárgyalták, hanem az Ágostai Hitvallás közelgő 450. évfordulójáról is megemlékeztek. A rendezőbizottság eredetileg a Világszövetség akkori elnökét, Kibira püspököt szerette volna meghívni a találkozóra; ő azonban egészségi okból - nem vállalhatta az utazást. A latin-amerikaiak azonban fontosnak tartották, hogy a gyűlés folyamán az LVSZ egyik magas rangú képviselője tegyen tisztelgő látogatást Kolumbia római katolikus egyházfőjénél, a bogotái bíboros érseknél. Másrészt vegye föl a kapcsolatot a latin-amerikai és karibi (római katolikus) püspöki konferenciával is, amelynek a központi irodája szintén Bogotában volt. Miközben a megoldáson töprengtem, eszembe jutott a finn érsek, Mikko Juva neve. A rendezőknek tetszett a gondolat, Kibira pedig boldogan hozzájárult, hogy Bogotában a finn egyházfő képviselje. Mikko Juva is elfogadta a meghívást. Most nem tartom szükségesnek, hogy latin-amerikai szolgálatáról részletesen szóljak. Annyi azonban bizonyos, hogy megjelenése mindenkire mély benyomást gyakorolt; annak ellenére, hogy sem spanyolul, sem portugálul nem beszélt. Kicsiny, néhány ezer lelkes kolumbiai egyházunk számára mérföldkő volt, hogy Dél-Amerika legkatolikusabb országának vezetői - köztük a bíboros érsek - leültek tárgyalni az ő háromtagú küldöttségükkel. Juva személye volt a garancia: hazájának első számú egyházi vezetője, 1970-től hét éven át az LVSZ elnöke. Az is sokat nyomott a latban, hogy egyetemi tanárként az egyháztörténetet művelte. Hitelesen szólhatott arról, hogy az ősi turkui egyházkerület püspökeinek sora nem szakadt meg a reformációval, s ő Szent Henrik - az első püspök - utódának tartja magát. Az Ágostai Hitvallásról szólván elmondotta: 1530-ban azért fogalmazták meg, hogy bebizonyítsák, az evangélikus tanítás megegyezik az egyetemes egyház tanításával. Akkor V. Károly elé terjesztették, aki spanyol királyként Latin-Amerikában, tehát Kolumbiában is uralkodott. A császár-király pedig nem utasította el a hitvallást, hanem egy későbbi egyetemes zsinat elé utalta. Arról is beszélt Juva, hogy a hitvallás elfogadói közt - Németországban és Észak-Európában - olyan evangélikus egyházak is vannak, amelyek egy-egy ország lakóinak túlnyomó többségét képezik. Az ő hazája is ilyen állam, bár akad köztük kétezer római katolikus hívő. Van püspökük, s vallásuk szabad gyakorlását az ország törvényei ugyanúgy biztosítják, mint a többségi egyház esetében. A találkozó komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a kolumbiai római katolikus vezetők a továbbiakban ne csupán egy elhanyagolható szektának tekintsék a helyi evangélikus egyházat. Juva föllépésére azonban mindenképpen szükség volt. Méltóságteljes megjelenése arra figyelmeztetett - legalábbis engem -: hálásak lehetünk az Úristennek, hogy ennyire különböző adottságokkal ruház föl bennnünket. 4 •"9 A í , ,~r.f..