Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - ANDORKA ESZTER: Egy szír egyházatya (Mózes bar Képha: Paradicsom-kommentár)

(Bár a Közel-Kelettől Indiáig megtalálható ősi szír kolostorok kutatása még számos meglepetéssel szolgálhat számunkra.) A Paradicsom-kommentár bar Képha egyik leggyakrabban hivatkozott műve, mely a Genezis második és harmadik fejezetének részletes, többszintű exegézisét nyújtja. E szentírási szakaszról már a késő ókorban is kiemelkedően sok magyarázat született, innen, a teremtés és bűnbeesés történetéből bontotta ki kozmológiáját és anthropológiáját a legtöbb teológus. Mózes bar Képha enciklopédikus karakterű szerző, munkájában összefoglalja és rendszerezi elődei álláspontjait, így Paradicsom-kommentárja áttekintést nyújt az olvasó számára a szír teológiáról, sőt ízlelítőt ad a korai görög patrisztikus kor és a rabbinizmus irodalmából is. 1565-ben Antwerpenben kiadták egy latin fordítását, mely nagy szerepet játszott a nyugati kereszténység Szíria-képének kialakulásában. A Magyar Könyvklubot eddig nem az alacsony példányszámban megjelenő szakkönyvek specialistájaként ismertük, kellemes meglepetést jelent, hogy e munka megjelentetésére vállalkozott. A kísérlet eredménye mindenesetre olyan kötet, melyre büszke lehet a kiadó is és a fordítók háromfős csoportja is. Színvonalas, jól kezelhető könyv jött létre. A fordítás elkerüli az ókori és középkori szövegkiadásokra gyakran jellemző hibákat, mentes az archaizáló modorosságoktól, mindenütt gördülékeny és elegáns, sokhelyütt költőien szép is. Külön öröm, hogy, ellentétben számos olyan teológiai szöveggel, mely az utóbbi évek során világi kiadóknál látott napvilágot, a Paradicsom-kommentár fordítói nem a Károli-fordításból másolták be a bibliai idézeteket, hanem a közös protestáns fordítást használták, azt alakították a bar Képha által használt Pesitto szövegéhez. A jegyzetapparátus félelmetes alapossággal térképezi fel bar Képha feltételezhető forrásait, figyelemmel van nemcsak a patrisztikus szerzőkre, de talmudi és midrási anyagokra s más ókori zsidó párhuzamokra is. Úgy gondolom, egy ilyen gondosan elkészített apparátus indokolttá tenné egy szentírási és forrásmutató elkészítését is, ez azonban hiányzik a könyvből. Pesthy Mónika bevezetője dióhéjban megismerteti az olvasót a szír nyelv és a szír kereszténység történetével, s szól mindazokról a szerzőkről, akik később a jegyzetekben feltűnnek, így a Paradicsom-kommentár valóban ablakot nyithat számunkra a keresztény hagyomány egy félig elfelejtett, izgalmas és szépséges területe felé. Bar Képha személyének és életének ismertetésekor teljesen mellőzi viszont a korai, legendás életrajzot. Ennél komolyabb hiányosság, hogy szinte semmit nem tudunk meg a fordítás alapját képező kéziratról: milyen állapotban van? Különálló kézirat, vagy más szír szövegekkel együtt szerepel benne a Paradicsom-kommentár? Hogyan került a Harvard Egyetemre? Érdemes lenne közölni néhány képet is az eredeti szövegről. „Szertó írással" íródott, tudatja Pesthy Mónika, de nem szól a szír ábécé történetéről, arról, hogy a szír írásmódok a három szír egyház elkülönülésével párhuzamosan szétváltak, jelzőjévé lettek a kéziratok „felekezeti identitásának", így a szertó írás a jakobita szírek jellemző írástípusa. Nem szakmai olvasóközönség számára illett volna magyarázatot fűzni a szöveget tagoló „208v", „209r" jelekhez is: a szám a kéziratlap száma, recto és verso pedig a lap színét és visszáját jelöli.